Szia Henci! - Először szögezzük le, hogy én nem vagyok valami okos tojás ezen a téren, mert ha az lennék nem kellett volna erre a fórumra jönnöm. - Talán tapasztaltabb vagyok valamivel az élet dolgaiban, ami a koromból adódhat. -- Más dolog valamit tudni, és más azt meg is csinálni. - " A pálya széléről könnyebb" ami azt jelenti, hogy amit én, vagy Te lelkileg is átérzünk, azt egy külső személy érzelem nélkül tudja látni. ( Ezért is jó ez a fórum!!!) Az érzelem nélküliség azt jelenti, hogy én nem parázok a Te sömörödtől, és Te sem az enyémtől.( Szóval nem az együttérzés hiányát jelöli.) És parázás nélkül könnyebb talán a lényeget ( is) felfedezni, és nagy segítség lehet a másiknak, ha ez bármilyen kis mértékben sikerül. EZ VOLT A BEVEZETŐ! ( azért írom, mert nem tudom tördelni a szöveget) Az ok, mindíg bennünk van, ami soha nem jelenti azt, hogy hibásak vagyunk!!!! A külvilág dolgait mindenki másként tudja lereagálni. Hát én így tudom. Hibás vagyok?? Nem. De jó lenne, ha másként tudnám. Tanács helyett az én esetem ( ha nem únod)! Volt egy igen nehéz 3 évem, melyben szinte minden megtörtént velem. Nem lett semmi bajom. Még veregettem is a vállam, hogy milyen stramm vagyok, milyen sok mindent kibírok következmények nélkül. Igy telt el 1 év, aztán valami nem várt szemétséget műveltek velem. Ott álltam egy iroda közepén, és kb 10 perc leforgása alatt eldöntöttem, hogy ezt a szemétséget nem engedem be a lelkembe, és nem engedek ki magamból semmi érzelmet, semmi megnyilvánulást. Gyakorlatom van a bajok elviselésében - gondoltam- ez csak egy újabb helyzet. Szóval SE BE, SE KI semmilyen hatást! Szerintem ez alatt a 10 perc alatt készítettem el a "páncélt". Kb. 3 nap múlva kis pattanás a könyökömön, amire ügyet sem vetettem. De mivel nem múlt csak nőtt bármivel kentem orvos,- és a diagnózis : sömi. Persze ezt utólag ástam ki. Akkor dehogy akartam páncélt, csak védekezni valahogy. Eszemben sem volt ( tudatosan) befelé fordulni!!! Nekem is nagyszerű a családom és a barátaim is kitartottak mellettem. Csakhát ( ezt is utólag ástam ki ) ha sok baj van, akkor sokat lehet, kell a bajokról beszélni. Egy idő után azt vettem észre, hogy bármikor találkozunk a barátaimmal előbb-utóbb mindíg valamelyik " esetre" terelődött a beszélgetés. Vagy én, vagy Ők hozták elő. Én magam is amolyan töprengős fajta vagyok. Mit rontottam el, mikor, mit kellett volna a helyett tennem stb. stb. Egyszer csak azt éreztem, ez nem mehet így, mert 70 évesen is az én bajaim lesznek porondon. És persze a könnyebb megoldást választottam. Nem a asaját gondolataim terelgettem más irányba, hanem Őket próbáltam kicsit távolabb tartani. "Röviden" ennyi.