Jó délutánt drága pirine, s nektek is , akik talán betévedtek!!!

 

Betonozás folyik a házban.. el fog aludni a kisunokám??? Zaj zaj hátán.... pedig de jó lenne 1-2 órácskát azt csinálni, amit akarok...

 

Emesélni, hogy milyen jó volt nekem (de akkor ki tudta ezt?), a rengeteg mese között felnőni!

Másodikos voltam, amikor elkezdtem könyvtárba járni. Koperneczky bácsi volt a könyvtáros. Szintén az áttelepülők közül. Drága , drága Koperneczky bácsi!! Nem tudom hány éves lehettem- talán 12-13, amikor a kezembe nyomta az Operák könyvét. Mire gondolhatott?? Elképzelni sem tudom, hogy beváltottam-e a hozzáfűzött reményeit, mindenesetre hamar felfedeztem, hogy az operák meséi nagyon izgalmas olvasmányok. Keletkezés, bemutatás mit sem érdekelt. De a sztorik csodálatosak voltak!

Nem is emlékeztem volna erre az egészre, ha később,amikor barátnőm elcsodálkozott,  honnan ismerem a "librettókat" , emlékeim közt kutakodva 

felidéztem drága falukönyvtárosunkat.

Lehet, hogy unoka elaludt a zajban...? ... hát én is tudnék...

Délelőtt a Kiskakas gyémánt félkrajcárját meséltem neki... sajnos a török császár szerepében káprázatosabb voltam, s inkább a mérges császárnak szurkolt.

Tavaly novemberben kiskakas voltam... egy kicsit messzebb... Egy kicsit sokkal

... messzebb