Baudelaire: A zene

Gyakorta a zene, mint tenger, úgy ragad,
hűs égbe sodorva,
vagyok, tág éteren vagy ködplafón alatt,
hab kósza bitorja.

Mellem előre dűl, tüdőm telin dagad,
akár a vitorla,
megtiprom a torló, hátas hullámokat,
bár éj fedi sorra;

érzem, hogy át meg át egy remegő hajó
fájdalmai járnak;
vihar és forgatag s lágy szél, lebegni jó,

keblén a nagy árnak,
visznek. - Máskor a mély, mint vad kínom fagyott
nagy tükre ragyog!

Tóth Árpád

***
Szép ez a Rimbaud-vers!