erdeitündér Creative Commons License 2004.11.30 0 0 479

 

„ezért nem jó elmondani, hogy mit fogsz tapasztalni, mert mindenki tud mindenféléket tapasztalni”

 

Vajon hogyan élnénk át a misztikát, ha nem hallanánk róla semmit?

A vallási elméleteket készen kapjuk. Így aztán nincs lehetőségünk megismerni azt, mi lenne, ha a társadalom nem adna nekünk kész nézeteket, hanem csak magunkra hagyva érne el bennünket a misztikus világ. Egyáltalán elérne-e mindenkit? Valahol mélyen benne van ez emberek többségében, hisz minden kultúrában, egymástól elszigetelten is kialakult valamiféle hit. Milyen különbözőek ezek, s mégis mennyi közös van bennük.

Érdekes lenne az a kép, ha lenne lehetőség megfigyelni, hogy az ember egyedül hogyan talál rá a kérdésekre, és hogyan ad feleleteket magának, külső források nélkül. Na, ha ezeket össze lehetne hasonlítani, akkor ámulnánk csak el a sokféleségen és a különbözőségen.

 

Én nem foglalkoztam vallással, és az első misztikus élményem egy egységélmény volt, spontán jött, semmiféle dolgot nem hallottam volna olyasmiről, amit akkor átéltem. De már a tudatomban benne van egy csomó olyan dolog, ami nem saját (pl. a meditálásról, Isten milyenségéről). Ez érdekes, hiszen az emberi tudások egymásra épülnek, s így az énem nem pusztán csak én vagyok, hanem valahol bennem van az a sok-sok előttem létező ember egymásra épült tudása.  Csodálatos, ahogy az emberi tapasztalatok egymásra épülve kialakították akár a technikát és tudományt, akár a vallásokat, hitet.

Ma néhány év alatt elsajátítható az a tudásanyag, amit az emberiség évezredek alatt halmozott fel. És mindez elképzelhetetlen lenne beszéd, írás, olvasás nélkül. S a nyelv minél fejlettebb, annál inkább alkalmas az árnyalt gondolatok kifejezésére. De az is igaz, hogy a nyelvvel nem fejezhető ki igazán a lényeg. Bizonyára ezért írtad: „a misztikusnak pont az a fontos, hogy elkerüljön minden képet, elképzelést, meghatározást, mindent istenről...”

 

Ha valaminek a folytán távol kéne élnem a civilizációtól, akkor is szükségem lenne egy helyre, ahová eljárok gondolkodni, meditálni, ’imádkozni’. És mindezt magamban kívánnám tenni, nem közösségben.