Nem gondolom, hogy ebben a kérdésben igazad van. Az egyház intézményként, szervezetként, sajátos státuszú testületként megbízott tagjai vagy (a hozzájuk a szóvivőnél közelebb álló kifejezéssel) szószólói révén igenis véleményt nyilváníthat minden társadalmi és egyéb kérdésben, az a fontos, hogy ezt a megtévesztés elkerülésére a saját szmsz-e (zsinati döntvény, kánonjog, szanhedrin, muftik tanácsa, mittudomén) alapján tegye.
Tehát szerintem pl. (nem ismerem az szmsz-üket, mondom, de a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke vagy annak szóvivője révén igenis nyilváníthat véleményt a Magyar Katolikus Egyház, de legalábbis önmaga, a MPK nevében.
Álláspontod érvényessége esetén egyetlen testület vagy civil szervezet sem nyilatkozhatna, a Levegő Munkacsoport nem nyilatkozhatna, na jó, tudom, a levegőről való nyilatkozhatást koncedálod nekik, de például a bélyeggyűjtés hiábavalóságáról vagy arról, hogy a kormánynak hogyan kellene felkészülnie az ufók fogadására. Pedig nyilatkozhat, sőt, kívánatos, hogy nyilatkozhasson.
Itt ennél sokkal szofisztikáltabb dologról van szó, szerintem, mégpedig a joggal való visszaélésről. Arról, hogy az egyházaknak, amelyek tanításaikat és tekintélyüket végső soron transzcendens tanításokból és erőktől eredeztetik, ezt a vindikált tanításbeli és morális alapjukat nem szabad olymódon használni, hogy azzal megtévesztik a társadalom tagjait, és nem teszik ki magukat a demokratikus vitának. Nincs törvény, amely a papnak megtiltsa, hogy a szószékről politikai kérdések kapcsán megnyilatkozzon, hiszen minden politikai kérdés morális kérdés.
Tapintatra, óvatosságra, bölcsességre és arányosságra van itt szükség, mindkét oldalról. A tételes és szankcionáló jog ezt a kérdést nem tudja kezelni.