"Hasnolóan fura az a gondolatmeneted, hogy mindenféle furábbnál furább útvonalakon akarod mozgatni a tárgyakat az ikerparadoxon megdöntéséhez. Matematikailag be lehet látni, hogy ha működik a legegyszerűbb esetben, akkor működni fog tetszőlegesen bonyolult mozgások esetén is. "

Felőlem beszélhetünk erről is, bár az a másik topicban van elővezetve. Én nem mozgatom furábbnál furább útvonalakon az órákat, egyszerűen egy a Föld középpontja körül keringő óra külső rendszerbőll nézve szinuszosan változó sebességgel mozog. Erre az esetre kiszámolva az idődilatációt nem ugyanaz jön ki, mint egy olyan számításnál, ahol az egyenletes körmozgást egyenes vonalú egyenletes mozgásnak veszik, nagymértékben elhanyagolva a sebesség változását.

Ha egy mozgás egyenes vonalú és egyenletes, akkor lehet transzformálni, és a matematika működik (Lorentz transzformáció), de görbe vonalú mozgásnál már megbukik a transzformáció is.

Az én itteni problémafelvetésem egyébként a fénysebesség egyirányú mérésére vonatkozott.