Ez a gondolkodásmód engem arra emlékeztet erősen, mint amikor bebizonyítjuk valakinek mondjuk az n-szögek belső szögeinek összegéről szóló összefüggést teljes indukcióval, majd ezután megkérdi, hogy na jó, elhiszem, de mi van mondjuk egy 398 oldalú sokszöggel?

Ugyanez a gond a te gondolatmeneteddel is. Megvizsgálták, hogy a Földön késnek az órák egymáshoz képest. Aztán megnézték, hogy mi van Földön kívűli vs. Földön lévő óra esetén. Ott is működött. Te most meg azt teszed fel, hogy a Föld egy speciális hely, ahol pont úgy alakulnak a mérések, hogy stimmeljenek az elmélettel, ám mondjuk mi van két Földön kívűli óra esetén? Ha azt megmérik, akkor mi van a Naprendszeren kívűli órákkal? Aztán ha véletlenül azt is megmérik, akkor jön a kérdés, hogy mi van, ha az Androméda galaxisban van az óra. És így tovább.

Hasnolóan fura az a gondolatmeneted, hogy mindenféle furábbnál furább útvonalakon akarod mozgatni a tárgyakat az ikerparadoxon megdöntéséhez. Matematikailag be lehet látni, hogy ha működik a legegyszerűbb esetben, akkor működni fog tetszőlegesen bonyolult mozgások esetén is.

Természetesen elképzelhető, hogy a spec. rel. nem igaz mondjuk a Naprendszeren kívűl, de erre azért lássuk be elég kicsi az esély. Egyelőre semmi nem utal erre, majd ha mérünk ilyet, akkor nekiállhatunk gondolkodni, hogy ez vajon mitől lehet.