Nem ismerem pontosan a ti előzményeteket, tul.kép. csak az itt leírtakra tudok támaszkodni.

Az az érzésem, hogy rossz helyere írtátok a figyelmeztetést, ebből ered a galibátok.

 

Amit Angi beidézett, abban, hogy bántó sorok, egyetértek.

 

Az én gyerekem (Kop-kop-kop) él. A lehetőségeihez képest abszolút teljes életet. Meg tudom érteni, hogy rosszul esik az a meglátás, hogy micsoda élete van egy beteg gyereknek?

 

Nem értek egyet anyabanyával. Nem érzem, hogy bántani akarnátok bárkit is. Hibának tartom, hogy a szülők VAKON bíznak az orvosokban! És anyabanya azt tartja hibátoknak, hogy ez ellen próbáltok fellépni.

Anyabanya, miből gondolod, hogy Xanaxx és Vik gyerekei pszichésen sérültek? Hogy a nővérük irreálisan van jelen az életükben?

Azt írtad, (ha rosszul emlékszem, bocs, igazíts ki) titokban mentél a testvéred játékaihoz. Szerintem sokkal-sokkal jobb, hogy Vik gyerekei a szüleivel együtt ismerkedik a nővérével, hogy együtt emlékeznek. Sehol nem látok olyat, hogy a hétköznapjaik abszolút gyászban telnének.

 

Ha már szóba került az én gyerekem és a kardiológia. Ha mi az elmúlt hónapokban vakon bíztunk volna a kardiológusban, hónapok óta -fölöslegesen- szívgyógyszert szedne a gyerek. Nem bíztunk, ezért ismételt vizsgálatok voltak, amik a mi halvány reményeinket igazolták. Ehhez az kellett, hogy az orvos partnernek tekintett minket. Természetesen ez az orvos fogja a jövőben is ellenőrzini a gyerekünk szívét. Mert bízunk benne, de nem vakon.