A tengeralattjárókkal egy baj volt, és ez a legfontosabb német stratégiai melléfogások egyike. Nem cserélték le az Enigmát. Pedig a tengeralattjáróparancsnokok egy része is szentül meg volt gyôzôdve róla, hogy angolok feltörték. De a mérnökök szerint ez lehetetlen. A felsô vezetés a mérnököknek hitt.

(anélkül, hogy tudnám, hogy ki-mikor-mit nyilatkozott)
Szerintem a titkosszolgálatban/kémelhárításban volt a hiba.
Ha elemzik, hogy mikor mi szivárog ki, ez nem okoz olyan veszteséget.
1. tudni kell, hogy kiment-e készülék az ellenséghez
2. (ha 1.-et nem is tudjuk), nézni kell, hogy tudhatja-e az ellenség /a reakcióiból ítélve/, hogy mi azt fogjuk lépni, amit. A másik cselekvése mögé ésszerű LEHET előzetes információkat gondolni. Persze az ellenség okos, nem mindig lép, ha info van, nehogy kiderüljön a léte.
(és ezt a logikai műveletet az U-boot parancsnokok úgy látszik, jobban csinálták, mint a központ. De legalább Dönitz meglépte az alapot: nagy veszteség esetén visszarendelte a hajóit, tekintet nélkül az elméletre. Nem tipikusan merev-német megoldás)
Ha ezt a (matematikai-logikai szintű finomságot) nem v. nem jól csinálják, azt hihetik, hogy az ellenségenk nincs olyanja. Márpedig akkor jogos lehet a konstruktőrök (nem csak mérnök) álláspontja, hogy az enigma nem feltörhető - készülékismeret nélkül.

És két megjegyzés:
a. Félinformációim szt. nem volt mindenre kiterjedő a feltörés, a módosítások pár hónapra blokkolni tudták a megfejthetőséget, ill. nem minden enigma-alapú rsz.-t törtek fel.
(Régebben a könyvajánló részben beszélgettük, el kéne olvasnom az ajánlottakat is :)
b. Az Atlanti-óceánon anyagcsata volt, ha a németek nem nagyságrenddel nagyobb ellenség (10-20dB) ellen harcolnak, akkor az enigmás tévelygésük (3dB) belefért volna. Főleg, hogy a sima rádió-iránymérés is működött a tengók felderítésekor (nem voltak gyors frekiugrásos adó-vevők)