Nagyon figyeltem arra, amit mondtál.

Tehát, a Kondor-féle 6-os kartonon mindazokon túl, amit te is említettél, szerepelt - ha jól emlékszem - egy "B" és egy "H" dosszié szám. Úgy képzelem, hogy az irat-átadáskor, vagy utána készül valamiféle leltár, az átvett dossziék jelzete alapján is. Ha pl. ez a leltár nyilvános lenne, akit érdekel, rögtön megállapíthatná, hogy léteznek-e a jelzett dossziék a TH-ban, ahol a helyük lenne. Ha nem, akkor a TH kötelessége utánanézni és azonnal közölni a nyilvánossággal (nem csak a bírósággal), hogy vajon mi lett a dossziék sorsa. Mivel a karton - ha jól emlékszem - nem III/III-es beszervezettségre utalt, nem lehet arra hivatkozni, hogy esetleg nyom nélkül megsemmisitették, mert az csak III/III-as dossziékkal történt.  Az 1995-ös titoktv. alapján pedig feltehetőleg a minősítését is elvesztette, tehát a történeti levéltárban és nem a BM-ben, vagy a Nemzetbizt. Hivatalban lenne a helye, ahogy a D-209-es iratoknak is, 2002-ben.  Ha nincs ott, akkor utána kéne menni, hogy hol van és miért van ott. És csak ezután kérdés, hogy a tartalmából mi hozható és milyen formában nyilvánosságra.

Vagyis, a III-as főcsoportfőnökségnek létezett egy évtizedek alatt kialakított nyilvántartási, információs rendszere. A kartonok és iratok is azt a rendszert tükrözik. Persze, kell új, az áldozatok szempontjait tükröző nyilvántartási rendszert csinálni, de ez - az általad korábban leírt módszerrel - újabb évtizedeket vehet igénybe. Addig tehát az állampolgár érje be a szellőztetéssel, a Bayer Zsolt postaládájába bedobott dokumentumokkal, a Modor Ádám-féle szelektív és szakszerűtlen szivárogtatással és a mindenkori főigazgató nyilvánosság előtt elpanaszolt hányingerével, amit a papírok olvasgatása miatt érez.