Szia Bazsiteri!

Hidd el, pontosan tudom, mit érzel. Ezeket a dolgokat én is átéltem az anyámmal.

Ő nem beteg, mégis játszmázik mindenkivel. Pont úgy, mint a Te anyukád. Azt írod, hogy egy lakáson belül nem tudsz kívülálló maradni. Tekintsd ezt szerencsés helyzetnek, mert így pontosan tudod követni a viselkedésed következményeit. Képzeld azt, hogy kisérletezel. Te lépsz valamit, amire reagálni fog valahogy. Szerinted mire való a szenvedő arc, a nyöszörgés? Neked szól. Törődj velem, én vagyok a fontos! Hidd el, hogy minden azért van, hogy ne szakadj el tőle. Ha annyira szarul érezné magát, mint ahogy mutatja, már rég megtalálta volna a módját, hogy segítsen magán. Nem kéne arról beszélni neki, hogy ő most gyerek, sem arról, hogy rád van utalva. Ez így szereptévesztés. Ő az anyukád és Te vagy a gyereke. Ezt nem szabad elfelejtenetek. Egy gyereknek nagy szüksége van az anyjára, nem is tud nélküle élni. Észreveszed a hasonlóságot? Gyerek vagyok, nem lehetek egyedül, segíteni kell rajtam, egyedül képtelen vagyok megoldani a problémáimat! Hát pontosan így köt magához. Éld a saját életedet! Járj el mindenhová, ahová egy fiatalnak járnia kell. Ha anyukádnak segítségre van szüksége, majd szól. Addig NE SEGÍTS NEKI, AMÍG NEM KÉRI!! Ez nagyon fontos. Igazából te is gyerek maradsz így, nem történik meg az elszakadás. Természetesen nem arról beszélek, hogy ne szeresd, csak arról, hogy Te te vagy, nem mehet rá az életed az ő problémájára. Ahogy változtatni tudsz a viselkedéseden, ő is észre fogja ezt venn, máshogy fog reagálni, mint eddig. Ha akarod segíthetek neked, hogy hogy csináld.