"Ez megint egy kacifántos ügy.  Ha ez a korong egy fogaskerék, képtelenség volna azt látni, hogy a fogak sűrűbben vannak változatlan sugaraikon, mert akkor több fognak kéne lennie rajta összesen. A kerület azonban rövidülni akar, s ha tud, akkor rövidül.  Ha a korong anyaga mechanikailag deformálható, akkor az átmérője csökken, és a fogak egyúttal sűrűbben lesznek. Ha nem deformálható, akkor sugárirányban berepedezik sok helyen, kintről befelé haladva.

Tehát a forgó korongban mindenképp fellépnek olyan mechanikai feszültségek,

melyeket a relativitáselméletből kiindulva feltételeznünk kell."

 

Tisztelendő dolog, hogy ennyire tiszteled a relativitáselméletet és fel is vagy készülve belőle, de...

A mechanika feszültség már "Newton miatt" is fellép, bár az "is" szót szívem szerint oda se tettem volna, de nyelvtanilag így hangzik jól.

 Azt áruld el, hogy a korong közepén ülő "hogy a csudába" veszi észre, hogy ő a koronggal együtt forog? Számára nincs forgás, nincs gyorsulás, sőt mozgás sincs. A világ valamiért elég furán viselkedik körülötte, de ezzel nem igazán tud mit kezdeni, meg aztán sosem látta a világot úgy, hogy nem forgott volna körülötte. Amit tisztán láthat már Galilei szerint is, az a korong, ami hozzá képest áll és ha esetleg bármilyen deformálódást szenvedne, akkor a középpontban figyelő emberünk nem igazán tudna mit kezdeni a látottakkal, mert ő úgy tudja, hogy a hozzá képest nyugalomban lévő rendszerekben semmilyen kisérlet nem mutathatja ki a mozgást.