formatc köszönöm a hozzászólásod!

 

Én is erre próbáltam rávilágítani, csak kicsit másképp közelítettünk.

Ma még a hazai nagy vagyonok sem elég nagyok a kritikus tömegben ahhoz, hogy valódi PB tevékenységet lehessen folytatni, mint Svájcban, vagy az Egyesült Államokban.

És - sajna - az ügyfelek sem eléggé szofisztikáltak.

Minkét esetben tisztelet a kivételnek, de ha általánosítani akarok, ezt kell, hogy mondjam/írjam.

Példa:

A vagyonkezelés területén általában hozam-kockázat mátrix szerinti kategóriákban gondolkodik a vagyonkezelő és ennek mentén ajánl befektetést. Klasszikusan min. 10-20 éves időtávon mutatható ki a hatékonyság.

A mai PB ügyfelek döntő többsége viszont az elmúlt 10-15 évben szerezte meglehetősen nagy vagyonát. Ezért a megszokott növekedési ütemmel összehasonlítva - a törvény által megkövetelt negyedéves kimutatásokban közölt - a vagyonkezelői teljesítményt nem érti miért is lenne ez jó neki. Egyébként is jellemzően individualista emberekről van szó, tehát szeretik a maguk döntései szerint befektetni pénzüket.

Ezért a vagyonkezelő arra kényszerül, hogy átlátható (rossz értelembe vett egyszerű), ugyanakkor lebutított termékekkel álljon elő. Ezek a termékek sikeresek.

 

Ezt a körítést azért kanyarítottam ide, mert a Figyelő cikkéből azt vonhatja le az olvasó, hogy a PB szolgáltatók nem törődve az igényekkel, csak nyereségüket szem előtt tartva, gyenge szolgáltatásokat nyújtanak - drágán.

 

Ezzel szemben inkább arról van szó, hogy az ügyfelek és a szolgáltatók az adott történelmi helyzetben - ahhoz igazodva - jelenleg azt igénylik és azt nyújtják ami válasz lehet a piaci kihívásokra. (MNB-PM, szűk tőzsdei kínálat, konvergencia ...) Mivel meglehetősen képlékeny a gazdasági helyzet a hosszú távú szemlélet természetesen nem túl erős ... De ez - még egyszer - a történelmi helyzet által determinált!

 

Természetesen a világ ejlődése ellenére itthon sem fog más irányt venni a PB trendje, ezért az várható, hogy lassan a tényleges PB szolgáltatásokra lesz igény, ezért lassan a tényleges PB szolgáltatásokat nyújtják a szolgáltatók.

 

Komoly vagyonkezelést min. 100 MFt-tól lehet csinálni, nevezzük diszkrecionális vagyonkezelésnek, a méretgazdaságosság ezt a szintet kívánja meg, de még opciókat (nem spekulatív, kizárólag fedezeti célú) még itt is nehéz értelmes áron kötni. A világ egy kicsit elhaladt mellettünk azalatt a negyven év alatt...

 

A sikerdíj megállapodás kérdése. Jellemzően éppen a nagy összegek esetében nem alkalmazzák őket, hiszen itt a jutalékok éppen elégségesek ahhoz, hogy elégedett lehessen a szolgáltató. Egyébként ma éves szinten az állomány 1,5-2 százalékát tartják megfelelő bevételi szintnek. Ennél a retail üf. többet fizet ...