Nemcsak egy idegenforgalmi látványosság veszett el...
Amikor Szlovákia és Csehország végleg két részre szakadt, a csehek nagyon ügyesen taktikáztak. Elvitték az összes természetikincs-lelőhelyet, náluk a bányák, az ipari központok, a legszebb kastályok (Csehországban minden 10 kilóméteres körzetre jut egy hihetelenül jó állapotban levő kastély), a főváros.
A szlovákoknak nem maradt más, mint a természet: a hegyek és az erdők. És erre egytől egyik büszkék voltak. Ha láttál már szlovákot a hegyekről mesélni, akkor most tudod, miről beszélek. Azon fák gyökerei, melyek most halálukat lelték, minden szlovák szívéből táplálkoztak kicsit. És most minden szlovák szíve vérzik.

A szlovákok amúgy sem büszke, harcias nép. Ők azok a busongó, csöndesen szomorkodó szlávok. Most a természet azt az egyet is elvette tőlük, amit igazán a sajátjuknak érezhettek, és amiért egytől-egyig szenvedélyesen rajongtak.