>Nyújts feléje védő kart!> >> >A fenti sor a Himnuszból való. A Himnusz költője,> >Kölcsey Ferenc, ha ma élne, nem érvényesülhetne az> >anyanyelvén, nem intézhetné hivatali ügyeit magyarul,> >Magyarországra csak 500 euró felmutatása árán léphetne> >be, fél évben csak 90 napot tölthetne itt, s ha> >valamiért túllépné ezt az idot, az idegenrendészet> >hosszú idore kitiltaná az országból. Kölcsey Ferenc,> >ha ma élne, román állampolgár lenne, hiszen> >szülőfaluja, Szodemeter ma Romániához tartozik.> >Kölcsey Ferenc, ha ma élne, bizonyára szeretne magyar> >állampolgár lenni. Kölcsey Ferenc, ha ma élne, ezt> >csak úgy tehetné meg, hogy eladja házát> >szülőfalujában, Magyarországra költözik, ahol az> >idegenrendészettől és az adóhatóságoktól rettegve él,> >és megalázó és idegorlo tortúrák árán megszerzi a> >szükséges papírokat. Sok-sok felesleges keseruség és> >felesleges akadály árán lehetne hivatalosan is magyar> >a Himnusz költője. Kölcsey Ferenc, ha ma élne,> >megalázva, másodrendu emberként léphetne csak be az> >Európai Unió területére. Ezért Kölcsey Ferenc, ha ma> >élne, csatlakozna a Magyarok Világszövetsége> >kezdeményezéséhez: magyar állampolgárságot minden> >magyarnak! A szomszédos országokban körülbelül> >három és félmillió magyar él, akiket Trianonban> >erőszakkal téptek el Magyarországtól, magyar> >állampolgárságukat erőszakkal vették el tőlük. Senki nem> >kérdezte meg oket, le akarnak-e mondani róla. Ezt az> >igazságtalanságot most jóvá tehetjük. Évszázadok során> >számos ismert és névtelen hos áldozta életét a> >nemzetért. Nekünk most nem kell életünket és vérünket> >adni. Az elszakított magyarok csupán a szavazatunkat> >kérik. Hogy végre ne kelljen többé megélniük azt a> >megaláztatást, amit Kölcsey Ferencnek kéne végigélni,> >ha ma élne, és magyar állampolgár szeretne lenni. Az> >elszakított magyarok csak azt kérik, a Magyarok> >Világszövetsége által kezdeményezett népszavazáson> >mondjunk igent arra, hogy kedvezményesen> >megkaphassák a magyar állampolgárságot. Anélkül, hogy> >ehhez el kelljen hagyni a szülőföldjüket. Otthon akarnak> >maradni, teljes jogú magyarként. Nem kérik, hogy> >áldozzuk értük életünket, nem kérik, hogy pénzt adjunk> >nekik. Nem kérnek egyebet, csak nagylelkűséget. Nem> >akarnak elvenni tőlünk semmit. Csak vissza akarják> >kapni, ami megilleti oket, és amit erőszakkal vettek> >el tőlük. A mai Magyarországban az elszakított> >magyarok és felmenőik élete, munkája, vére is benne> >van. A Hősök terén álló, szoborba öntött nemzeti> >nagyjaink többsége nem a mai Magyarország területén> >született. Ma hosszú kuporgatás, vízumért és egyéb> >iratokért való sorbanállás után jöhetne csak> >Magyarországra Rákóczi, Bocskai, Bethlen és a többiek.> >Ha ma élne Kosztolányi Dezső, lehet, hogy ot vernék> >agyba-főbe szerb suhancok Szabadka utcáin csak azért,> >mert magyar. Ha ma élne Arany János, lehet, hogy rá> >kiabálnának román hivatali ügyintézok, hogy beszéljen> >románul. Ezt a megalázó, abszurd helyzetet egyetlen> >szavazattal megváltoztathatjuk. Csak egy rövid séta> >egy vasárnap délután, csak egy mosoly, csak egy> >nagylelkű gesztus. A magyar állampolgárság biztonságot> >ad az elszakított és alávetett helyzetben élő> >magyaroknak. Nem kérnek ok könyöradományt. Csak> >annyit kérnek, hogy fogjuk meg felénk nyújtott kezüket.> >Egyetlen szavazatunkkal történelmet írhatunk. Miért ne> >tennénk meg ezt a csekélységet? Adjunk emberséget,> >méltóságot, magyarságot, jogot három és fél millió> >magyarnak! Nyújtsunk feléjük védő kart, szavazzuk meg> >számukra a biztonságot! Mondjunk igent a> >kedvezményesen megkapható magyar> >állampolgárságára!> >Mondjunk igent a közös felemelkedésre! Mondjunk igent> >a jókedvre, boségre! Nyújtsunk feléjük védő kart!> >Együtt erősebbek vagyunk, együtt sikeresek leszünk!> >Magyar állampolgárságot minden magyarnak! |
