Szombat, Events Hall.
15 perccel a Neo koncert kezdete előtt értünk le a barátnőmmel, de még ennyi is sok volt Blackman muzsikáiból. Az Events Hallban most jártam először és valószínűleg utóljára: nyomasztó, alvilági hangulat és gusztustalan arcok tömkelege. Egy igazi sznobfészek (600 Ft-os ruhatárral, ahol olyan profik dolgoztak, hogy majdnem nem kaptam vissza a dzsekimet).
A Neot közepesnek láttam. Enikő és a dobos teljesítménye tetszett, Péter előadásmódja és az újabb dalok kevésbé. Ami a Neo és az utána következő produkciók alatt a legkevésbé tetszett, az az egységesen alacsony színvonalat képviselő kivetítés volt. Se nem szép/művészi, se nem szokatlan, se nem érdekes, se nem vicces. Jobb lett volna, ha nincs. A hely hangcucca viszont - az időnként túlzottan sok basszustól eltekintve - meglepően jól szólt ottlétem folyamán.
A Client ugyan nem okozott csalódást, ugyanakkor nem volt rám különösebben nagy hatással sem. Kellemesen szóló kellemes dalok voltak, de nem sokat tettek hozzá a lemezek hangzásához, tulajdonképp CD-ről is nyomhatták volna. Ha jól emlékszem, a Price Of Love volt az egyetlen kivétel, amit más verzióban adtak elő.
Fletch-től az első 3-4 számot hallottam. Addig meglepően rossz keveréseket hajtott végre, a zene unalmas volt, a puszta személye meg nem bilincselt le, így búcsút vettünk a helyszíntől.