a középső lányom talán hatodikos lehetett, a nyolcvanas évek vége felé, amikor kapott egy jutalomüdülést Zánkára. meg is látogattuk ott, nagyon jól érezte magát. Aztán vége lett a tábornak, és mentem a Déli pályaudvarra a különvonatukhoz. Egy-két percet késtem, a gyerekek már javában szálltak le a vonatról, és bennem megállt az ütő: az egész banda bőgött, az én lányom is, de úgy, hogy egy szó sem jött ki a száján...... Azt hittem, valami komoly baj vagy baleset történt, míg végre kinyögte, hogy annyira jól érezték magukat, hogy ennyire sajnálják az elválást.

Egy-két érzékeny gyerek rendben, na de egy egész vonatnyi (korszerűtlen, komcsi irányultságú) picsogó kölyök?????

:-)