Sziasztok!

 

Felvettem szintén a Travel Channelről egy másik óceániai filmet. Mivel úgyis tágabban beszélgettünk idáig is Tahitinál, leírom mi is volt a filmben, talán valakinek érdekes, aki nem látta a filmet.

 

Először Fijin voltak, ahol kavát ittak, ami valamilyen borsféle növény gyökerének a kiáztatásából nyert nemzeti ital. Persze Óceánia más részein is isszák. Fiji egyáltalán nem drága, pl. Kandavu szigetén frankó kis vízparti bungalót már 15 dollárért is lehet kapni étkezéssel! Vitu Levu a fő sziget, innen rendszeres repülőjáratok vannak ide. Errefelé van az Astrolabe-korallzátony, amely megszakítás nélkül 30 km hosszú, az egyik legérintetlenebb hely. A víz néha olyan tiszta, hogy 100 m-re is ellátni. Vitu Levun a lakosság több mint fele a betelepített indiaiak leszármazottja. Fiji lakosainak a pontosság nem erényük, a tömegközlekedésben félóra ide-oda nem számít. A sziget déli részén lévő Natandola az egyik legjobb strand. Vitu Levutól nyugatra van Mana sziget ahol szintén szép strandok vannak, itt cápákat etettek. Fijiről Vanuatura indultak tovább egy Air Pass Tickettel, amellyel háromszor lehet repülni 600$-ért. A repülőtársaság ha jól láttam, az Air France volt.

 

Vanuatu angol-francia közös kormányzás alatt állt, 150 ezer lakója, 100 nyelve van. Elöször Ambrym nevű szigeten voltak, ahol a kanniballizmusról beszélgettek, s rejtélyesen elmesélték, hogy ma sem szeretik az egyedül kószáló idegeneket. Állítólag drága a ruha, ezért jó ajándék, ha ilyet adunk a helyieknek. A Milee nevű bungalow-ban szálltak meg, amely elég tisztességes szállás volt. A sziget déli részén lévő Cecidy(?)-ben a tengerpart mellett hévízforrások fakadnak fel a vulkáni kőzeten keresztül, jó kis meleg fürdőhely.

Tanna szigetén beszélgettek arról, hogy a férfiak nem sok mindent csinálnak, amíg a nők dolgoznak. Nemzeti ételük a lapla, amelyben reszelt tárógyökérrel kókuszt, vizet kevernek, és ebbe a tésztába húst, halakat, kókuszkrémet tesznek. Az utazó Ian Wrightnak nem igazán ízlett. A sziget keleti részén lévő Port Resolutionban szált meg, ahol 25$-ért teljes panziós, melegvizes szoba volt. Jól látható onnan a Yasir(?) tűzhányó, amely aktív, el lehet sétálni a pereméig, megnézni a lávát.

 

Salamon-szigetek

Nagy csata volt itt a II. világháborúban, sok akna, robbanószer és roncs van. Guadalcanal a fő sziget maláriával a legsúlyosabban fertőzött sziget a világon. Az emberek havonta megbetegszenek. 107 nyelvjárás van, közvetítő nyelvként a pidzsint beszélik, amely melanéz nyelvtan angol szavakkal. Itt van a Tennalu vízesés, amely 60 méter magas, alatta egy tó van, ahol lehet fürödni. Voltak egy Koponya-szigeten, amely a fejvadászok gyűjteményét tartalmazza, ide gyűjtötték be a fejeket, miután a tengerbe lerohasztották a testről őket. A nyugati szigetek állítólag a Csendes-Óceán legszebb szigetei közé tartoznak, mint pl. Lola. Nyugaton Gizo a legnagyobb sziget, kevés az édesvíz, csak néhány óráig van naponta. Itt is nagy csata volt a háborúban, alig 100 m-re a parttól sok roncs van, érdekes búvárutak.

Malaita szigeten teherautóval utaztak, ami itt az általános szállító eszköz. Mesterséges szigetekre apró halászfalvakat építettek itt korallból, kőből a törzsi háborúk elől menekülők. Itt csinálják az asszonyok a kagylópénzt, amely nem olcsó, mert fáradságos munkával készül, a férfiak meg közben bételdiót rágcsálnak és pirosakat köpnek.

 

Nagyjából ennyi. Tényleg jó lenne a Lonely Planet könyv is, majd utánajárok.