Amint írtam - a kormányzat effektíve az épületeket akarta eladni, és attól tartok, hogy ez a szándék nem tűnt el, csak épp most nem beszélnek róla.

Az ellátási felelősség egyszerű dolog: a pillanatnyi törvények értelmében az önkormányzatok feladata.

A működtetés meg elválaszthatatlan a finanszírozás megváltoztatásától. Nincs az a kapitalista, aki a jelen feltételek között egészben átvenne egy kórházat. Mik ezek a "jelen feltételek"?

1. Nem tudod, hogy mennyiért dolgozol: az OEP 3 hónap múlva eldönti, hogy mennyit ad neked. Így nem lehet normálisan gazdaságilag tervezni. Gondolj bele, te mit szólnál ahhoz, ha a fizetésed egy hozzávetőleges intervallumban lenne. A főnököd meg egyik hónapban azt mondja: "Kedves PuPu, mivel tegnapelőtt életbe léptettem egy új szabályt, amit te 3 hónappal ezelőtt nem tartottál be, november hónapban nem kapsz fizetést a szeptemberben elvégzett munkádért." Mert az OEP ma simán megcsinál ilyeneket. Nesze neked jogbiztonság.

2. Amit ad az OEP, az a fogyó anyagokra és a személyzet bérére költendő, ez (elvileg!) elegendő is. De miből veszel új ágyat, új ultrahanagot, meg új műtőlámpát? A szabályok szerint ez a fenntartó (azaz az állam, illetve az önkormányzat) feladata. Az meg nem ad pénzt, mert nincs neki, csak a vállát vonogatja.

Más.

Az ellátásszervezés részben attól szenved, hogy a modellkísérlet szervezői gátlástalanul hazudtak az eredményeikkel kapcsolatban - a túl sokba kerülő beteg hipp-hopp kikerült a rendszerből, mert rontotta a statisztikát.

Az más kérdés, hogy ahol kipróbálták, és nem simlisen csinálták, ott egy eredménye lett: ugyanazt az ellátási színvonalat tartották fenn, de a költségek megnőttek. A HMO rendszer definitíve megbukott.