Finomíccsunk a dóggon: Valami vagy erkölcsös vagy nem - legyen ez a munkahipotézis.

Ezt azért nehéz elfogadnom, mert számtalan ellenpélda van rá. A carl solomon által említett kézenfekvő példán túl egészen a gyilkosság erkölcsi megítéléséig, ami korról korra, erkölcsről erkölcsre változik, s ha konfliktusba kerül egyazon paradigmán belül, a legkülönfélébb döntési mechanizmusokat válthatja ki. (Ilyen például a hiporitizmus, amire a kedvenc példám a hóhér keresztény megítélése a középkorban.) Ráadásul ugye egyszerre egy rakás erkölcs koexisztál, ha csak a szűkebb pátriánkat nézzük, mindjárt ott a jogi etika, az orvosi etika, a keresztény etika... vízvezetékszerelői etika szvsz csak azért nincs, mert még senki nem vette magának a fáradtságot, hogy kodifikálja.