Annyira nem off a topic,mint amennyire a nyelvi feladatok voltak mostanában,de valahogy azért mégis kapcsolódik a relativitáselmélethez.

A problémám a következő: Tételezzük fel, hogy két fémlemez közül sikerül teljesen eltávolítani minden molekulát,atomot, szóval teljes vákuum van. Ezután feszültséget kapcsolunk a lemezekre, és bizonyos mennyiségű töltés halmozódik fel rajtuk. Mi akadályozza meg a töltéseket, hogy átugorjanak egyik lemezről a másikra? A vákumnak mégis lenne ellenállása? A felmelegített lemezből könnyebben lépnének ki elektronok, de a fémek anyaga mégsincs benne a kapacitás képletében. A vákuumban valamilyen erő mindig ébred a töltések között, de a kapacitás mégis akkor a nagyobb, ha a két lemez közelebb van egymáshoz, pedig ebben az esetben az erő is sokkal nagyobb kellene, hogy legyen. A dolgot azért érzem közel a relativitáshoz, mert egyrészt a múltkor szóba került a dielektromos állandó és a permeabilitás, amelyek meghatározzák a fény sebességét, másrészt az elektromos térrel is elvégzett gyorsító kisérletek is hozzájárultak a specrel alátámasztásához.

Ha valakinek van a fentiekkel kapcsolatban jó ötlete, gondolata, írja le!

Köszönöm.