Óda Ataíziszhez
(Hommage Hamvas Béla)
.
Már szabad vagyok- megváltottam
A Nap tüzét, az életet:
Az ébredésért mindent feláldoztam,
Ami egykor Góg, és Magógé lehetett.
.
Rontás, hamisság nem igézhet
Fényből építek várakat;
Erők próbája létezésem
Csak holdfény érlel ily magvakat.
.
Rám köszönnek, akik szeretnek:
A csend, a hold, az estharang:
Ajándékai e késői szüretnek
S borvirágok közt a múlt megfogan.
.
Szabad vagyok e szövetségben
Sugárzó titkok közt létezem
Szétosztva szívem és magam -

Ma Arvisurás ősi népem
Napra-fénylő szobrát vésem

.

Szabadság vár és verses szerelem
Rendet vág a vers a dadogó beszéden
Szétosztva az ébredés hangjait:
Lágy esték tűnnek át az éjen
Fellobbantva az ősmúlt hamvait -
.
Istenem!
Legelső igédet idézem:
Legyen miénk a világosság!
De Jó és Szép nem vált meg egészen
Ha nem ragyog át a múlton az igazság.

.
Már szabad vagyok- megváltottam
A nap tüzét, az életet;

Csillagrovó testvérek közt lépdelek:
Az ébredésért, mindent oda adtam,
Ami csak igaz emberré tehet...

.