Hvg.hu: Mint jelezte, együtt reggelizett Orbán Viktorral. Sikerült-e őt meggyőzni arról az amerikai álláspontról, hogy nem volna szerencsés hazahívni a magyar katonai kontingest Irakból december 31-ig, amikor egyébként mandátumuk lejár?

Tom Lantos: Nem tudom, sikerült-e őt meggyőzni, mindenesetre elmondtam neki, hogy Magyarország, még ha önhibáján kívül is, de már kétszer a rossz oldalon állt az újkori történelemben, egyszer a nácizmus, egyszer a kommunizmus oldalán. Most végre , mint a NATO tagja, a helyes oldalon van, és élvezi a katonai szövetség védernyőjét. A tagsággal azonban kötelezettségek is járnak, és most jó lenne, ha Magyarország nem hagyná cserben szövetségeseit és a demokratikus Irakot, nem vonná vissza a magyar katonákat, illetve a későbbiekben is hozzájárulna az új iraki rendszer fegyveres erőinek kiképzéséhez, a NATO tagországok isztambuli megállapodásának megfelelően.

És ha a parlament mégiscsak a hazahívás mellett dönt, és nem hosszabbítja meg a magyar katonák kint tartózkodásának mandátumát?

Akkor komolyan sérülhet a magyar-amerikai viszony, az elkapkodott döntésnek kedvezőtlen visszhangja lenne az amerikai kongresszusban, az adminisztrációban és megrendülne a Magyarországba vetett bizalom. Ebben demokraták és republikánusok is egyetértenek. Ne felejtsék el, háborúban állunk az iszlám terrorista szélsőségesekkel, és ez a háború nem csak bennünket érint, hanem Európát is, még ha erről néhányan nem is hajlandók tudomást venni. Hollandiában szinte polgárháborús helyzetet teremtett egy filmrendező legyilkolása, Spanyolországban a madridi vérfürdő is intő jel volt. Ha annak idején Hitlert idejében megfékezik, bizonyára nem lett volna 55 millió áldozat, talán nem kerül sor a II. világháborúra. Most ugyanilyen jelentőségű háború folyik a terroristákkal. Irakban Amerika és szövetségesei hoznak véráldozatot azért, hogy stabil, kiszámítható, terrorizmustól mentes világban élhessen mindenki, beleértve a magyarokat is. Ilyenkor nem lehet sarkon fordulni és angolosan távozni.

Más: mi a véleménye a kettős állampolgárság megadásáról dúló vitáról?

Ez természetesen magyar belügy, de azért megjegyezném, hogy Európa Unió szemszögéből is vizsgálni kell a következményeket. Tudomásom szerint Brüsszel nem nézné jó szemmel, ha a kiskapun keresztül olyan országok állampolgárai is részesülnének az uniós tagországoknak juttatott kedvezményekből, amelyek egyelőre nem csatlakoztak az EU-hoz. Még hozzátenném, én mindig is küzdöttem a határon túli magyar kisebbségek, elsősorban az erdélyi magyarok jogaiért, tehát nekem is szívügyem, hogy valamennyi magyar – az anyaország határain belül és kívül, anyagi és erkölcsi értelemben is – méltó módon élhessen.

Miközben teljes mellszélességgel kiáll Bush elnök iraki politikája mellett, rendszeresen és keményen bírálja a republikánusok gazdaságpolitikáját…

Ez igaz. Számos külpolitikai kérdésben közös vagy legalábbis közeli a két nagy párt álláspontja. Irak illetve a terrorizmus elleni harc ügyében egységesen lépünk fel. Jómagam például nagyon sokat tettem azért, hogy Kadhafi líbiai elnököt meggyőzzem az amerikai politika őszinteségéről, Budapestre is Tripoliból érkeztem, ahol megállapodtunk az amerikai diplomáciai képviselet megnyitásáról. Líbia tömegpusztító fegyvereit Tennesseebe szállítottuk, ahol várják megsemmisítésüket. A gazdasági kérdések megítélésében azonban nincs egységes álláspont. Szerintem Bush elnök adócsökkentési programja életveszélyes, mert tovább növeli a költségvetési és fizetési mérleg hiányát. Az pedig teljesen irracionális, hogy hatalmas adókedvezményben részesíti a nagy jövedelműeket, akik erre egyáltalán nem szorulnak rá. Kerry programja, amely többek között visszavonta volna az évi 200 ezer dollár feletti övedelműek adókedvezményeit, sokkal közelebb áll a szívemhez.

Hirschler Richárd