Paszada,

vitatkozz csak nyugodtan, ez is a fórum célja, gondolom, többek között. A "kirohanást" viszont visszautasítom, valóban sietek , ezért ált. egy lendületböl írok, és tényleg nem is árnyaltam agyon a HSZ-t, de csak a saját véleményemet írom, amit nem tartok kötelezönek elfogadni, lehet vele vitatkozni és lehet válaszolni (a kérdések nem költöik, érdekel más mit gondol erröl!!!) A kirohanás azonban számomra valami olyasmit jelent, hogy kinyilatkoztatom az abszolút igazságot, és jaj annak, aki nem ugyanúgy.. Lehet, hogy stílusom nem 100%-ig árnyalt és diplomatikus, de azt hiszem semmi sértöt vagy kirekesztöt nem írtam (más topikban sem), erre kifejezetten figyelek.

Akkor:

 

természetesen nem hiszem, hogy csupán a sorsuk kézbe vételével megoldható a 3. világ problémája, vagy a muzulmán nök helyzete, ennyire azért nem vagyok idealista. De nem is ezekre gondoltam (még csak a bünözökre sem, bár ezzel kapcsolatban csak annyit: azért hiszek, abban, hogy az embernek van választása és ezzel azért talán nem vagyok egyedül).

Itt mi most a Gyes-en lévö anyukák problémáiról csevegünk, nem gondoltam, hogy hangsúlyoznom kell, hogy amit írtam föleg ebben a kontextusban értendö. 

Az "évszázados múltra visszatekintö társadalomkritikai irodalom"-mal kapcsolatban: ebben számomra a kulcsszó a "múltra visszatekintö". Nem bagatellizálom, mert valóban patriarchális társadalom az, amelyik nem hajlandó nagykorúsítani az asszonynépet, ahol nincs a nöknek szavazójoga, valóban beszükült szerepvállalás az, ahol a nö nem járhat egyetemre, vagy ki van zárva bizonyos szakmákból, vagy nem dolgozhat csak a háztartásban. De hol vagyunk már ettöl? Nem gondolom, hogy jelenleg egy patriarchális társadalomban élünk, a gyed/gyes intézménye ennek éppenséggel ellent is mond. Szerintem sokkal patriarchálisabbak a nyugat-európai országok, ahol nincs, vagy sokkal minimálisabb a gyes -tipusú ellátás, mivel  feltételezi, hogy az apa (vagy a keresö fél) majd eltartja a családot, az asszonynak, aki otthon gályázik a gyerekekkel nem kell jövedelem. Szerintem EZ patriarchális felfogás, nem a miénk.

A kérdéseidet illetöen: azt azért el kell fogadnunk, hogy a gyereket nekünk kell megszülni, esetleg táplálni, szóval mondjuk egy fél évet valószínüleg kikerülhetetlenül ki kell hagynunk, sajnos ez biológiai szükségszerüség. Aki ezt nem akarja, az ne szüljön, mert nem magának, hanem a bébiszitternek lesz egy gyereke. Persze a gyerek az késöbb is sok idöt kér magának, sok kapacitást belölünk, esetleg beteg lesz, tehát az elsö pár évben leginkább ránk lesz szüksége, ezért korlátozottan fogunk tudni "mozdulni", mindenféle értelemben. Ha én gyereket akarok, akkor el kell tudnom dönteni, hogy mi a fontosabb: néhány évre le tudok e mondani a szakmai elömenetleröl a hobbiról az utazásról stb vagy nem. Ha nem, akkor VSZ veszélyes a gyerekvállalás, mert vagy frusztrált lesz az anya (ha lelkiismeretes), mert sehogy sem tud mindenhol megfelelni, vagy a gyerek fogja húzni a rövidebbet. Ezért írtam, hogy szerintem jobb akkor nem szülni. Nem lehet egy fenékkel két lovat megülni. A karrier vagy család kérdésre az én válaszom: karrier ÉS család, egymás UTÁN ,tetszöleges sorrendben. Visszakérdezek: Szerinted miért vállaljon? És szerinted mi az önmegvalósítás?

A késleltetési idövel kapcsolatban: igazad van, ha egyszer gyerekem van, akkor már tökéletesen a magam ura soha nem leszek. De miért úgy kérdezed, hogy : "Mikor mondhatja egy anya, hogy oké, mostantól önmegvalósítok?" Optimális esetben van annak a gyereknek apja is, öt is ugyanúgy köti az a gyerek, az elsö pár évet leszámítva. Nekem ez nem nöi probléma, hanem emberi: ha gyereket akarunk, tudunk -e hozni érte ilyen áldozatokat?

Egyébként szerintem azért van kevesebb (bár növekvö számú) nö vezetö pozícióban, mert a nök számára kevésbé fontos a hatalom, ezért kevésbé ambíciózusak ilyen téren. Aki meg igen, az megcsinálja.

Nem bírok tovább írni, nyi a kicsi mennem kell.