Nekem negatív a hozzáállásom? Ez érdekes felfogás. Nem tudom Te hány éves vagy, vagy mennyire határozta meg az életedet ez a betegség. Nem hiszem hogy ezt mondanád, ha 9 éves gyerek létedre azt látnád, hogy az anyádtól mindenki elfordul, a családtagjai undorodnak tőle. Férfiak elkerülik, stb. A nagynéném pld. azt mondta amikor egyszer méltóztatott bekenni a hátát, "ha nem tudnám hogy a nővérem vagy lehánynálak", meg ilyenek. Állandóan egész testet beborító szorija van, büdös kátrányos fekete kenőcsökkel kellett mindenét kenni, kendőben járni, nejlonnal alatta beborítva, aztán a testét is nejlonozni. Bűzlött az egész lakás tőle. Gyerekkoromban az volt a programom, (meg még most is 43 évesen), hogy kapirgálom a hátáról a plakkokat. Iszonyú látvány, pedig én hozzá vagyok szokva. Aztán miután elveszítette az egészségét, később se talált rendes munkát. Ráment az élete, szegény mint a templom egere, olyan fájdalmai vannak, mozdulni se tud. Mert van olyan szori ha nem tudtad volna eddig, ami együtt jár a sokizületi gyulladással, annak is olyan fokával néhanapján, hogy szinte menni se tud. Akkor hogyan lehet ezt másképp - pozitívan - felfogni, meséld el már nekem???? Ráadásul nehéz eset, nem reagál jól olyan gyógyszerekre, ami másnak segít. Én vagyok a negatív, azért mert végignézem a kinlódását, és azt kell anyámtól hallgatnom, hogy még a nővérek se hajlandók a kórházban lekezelni, ingerültek vele? Sőt még a háziorvos is megtagadta a kezelését ezer évig. Hiába kértem hogy küldje el szanatóriumba, neki nem lehet - ez volt a válasz. Vitatkoztam vele, de elhajtott és kész, mert szoris nem mehet. Ezek után én léptem közvetlenül kapcsolatba azzal a szanatóriummal, ahol még az "átkos"ban kezelték őt, kiderült dehogyisnem mehet, csak várni kell kb. 1 évet. Utánajártam és elintéztem. Az orvosok kérdően néztek rá, miután hazajött, hogy hogyan tudott ő egyáltalán eljutni. Mikor elmeséli nekik, hogy a lánya intézte el, akkor csak sunnyognak, és halkan megjegyzik, hogy ezt talán mégse kellett volna. Még nekik nem tetszik, én meg szarok rájuk, hogy szépen mondjam. Anyám világos hogy ezek után visszahúzódó és negatív. Milyen lehetne kérdezlek téged??? Őt se érdekli mit mond a másik, csak éppen ha tele van kiütéssel, nyáron nyakig beöltözve jár, nehogy undorodva elforduljanak tőle. Akkor meg azért nézik hülyének és megkérdezik mi van fázik???? Kiváncsi lennék a Te megoldásodra. Jelenleg gyógyíthatatlan ez a betegség mint tudjuk. Akkor minek örüljön? Én mindent megteszek érte, állandóan böngészem a net-et, igy találtam meg a Tomesát is, de nem az én dolgom lenne meggyógyítani hanem az orvosoknak nem???