Ja igen, ezt ma kopiztam egy cikkből (Vadul hangzik, de azért érdekes):

„Fiatal, gazdag és mûvelt vagyok, boldogtalan, neurotikus és magányos. A Zürichi-tó jobb partjának, más néven az Aranypartnak egyik legjobb családjából származom. Neveltetésem polgári, egész életemben jó gyerek voltam. Családom meglehetõsen degenerált, föltehetõen bennem is elég sok az öröklött terheltség és a környezeti károsodás. Természetesen rákom is van, ami tulajdonképpen magától értetõdõ következménye az imént elmondottaknak. A rákkal azonban kétféleképpen állok: egyfelõl testi baj ez, amelybe némi valószínûséggel a közeli jövõben bele fogok halni, bár talán leküzdhetem és túlélhetem, másfelõl lelki betegség a rák, és errõl csak azt mondhatom, hogy szerencsémre tört ki végre rajtam. Úgy értem ezt, hogy mindahhoz képest, amit életem kellemetlen útján otthonról kaptam, megrákosodnom messze kimagaslóan értelmes cselekedet volt, okosabbat egész életemben nem tettem. Evvel nem állítanám azt, hogy a rák olyan betegség, amely sok örömet szerez az embernek... Amióta beteg vagyok, sokkal jobban érzem magam, mint éreztem mielőtt megbetegedtem volna.” (Fritz Zorn: Mars.15. o. [16])

Így kezdõdik Fritz Zorn 32 éves svájci tanár önéletrajza, aki szembesülvén az orvosok „malignus limfóma” diagnózisával – a hagyományos orvosi kezelések mellett –, két „szokatlan” dolgot tesz felépülésében reménykedve.

Naplót ír, melyben felvázolja azt az utat, ami magányos gyermekkorától a rák diagnózisáig vezetett, és feltáró pszichoterápiára kezd járni, amelynek során megfogalmazza, hogy szimbolikus értelemben daganata „visszanyelt könny”. „Körülbelül úgy értve ezt, mintha ez a sok könny, amit életemben nem sírtam ki magamból, s nem is akartam kisírni, a nyakamban gyülemlett volna föl daganattá, mivel igazi rendeltetésének nem felelhetett meg, mivel kisíratlan maradt. Orvosi értelemben persze helytelen ez a diagnózis, de az egész emberre vonatkoztatva igaz: az évek során fölgyülemlett, a belsõmet mindenestül átitató kín egyszerre nem állta tovább a sûrítést, a túlnyomást; fölrobbant, és ez a robbanás széttépte a szervezetemet.” (Zorn: Mars. 139. o.)"