Kedves Dubois!

Kiemelés tőled:

"Vagyis egy megfigyelő mérhetne magához képest kisebb vagy nagyobb sebességeket is, attól függően, hogy a forráshoz képest el vagy visszafelé mozog."

 

Te írtad most:

"Ezt nem tudom hogyan olvastad ki az én számításaimból. :)"

 

 

Azóta már volt néhány hozzászólás, de szerintem ez Adi001-nek szólt. A lényeg, hogy ha egyirányban mérnénk a sebességet és az idő a dilatációs képletnek megfelelően lassul le a mozgó rendszerben, akkor nem jöhetne ki a megfelelő eredmény a fénysebességre ráadásul még attól is függne, hogy merre és milyen sebességgel mozogsz a forráshoz képest. Tehát vagy a mérésekkel van a probléma, vagy az azt magyarázó elmélettel.

Azt nem merném feltételezni, hogy a természet olyan trükkös lenne, hogy az órákat attól függően lassítja le, vagy gyorsítja fel, hogy éppen milyen irányból jövő fény sebességét akarod lemérni. De még ha ilyen trükkös is lenne, akkor is gondban lenne egy két irányból egyszerre végrehajtott fénysebességméréssel. :-)

Szóval ha az egyirányú fénysebességmérés nem adna állandó értéket, akkor a specrel alapfeltételezése nem lenne érvényes, ha pedig állandó értéket adna, akkor viszont másképpen kellene magyarázni. Mert az tudtommal nem alapfeltétele a specrelnek, hogy a fény sebessége nem értelmezhető egy irányba, csak oda-vissza.

Gondolom ezt főképp azért, mert minden gondolatkisérlet az aktuális megfigyelőhöz képest állítja, hogy a fény sebessége c.

Azt nem értem, hogy száz év alatt egyébként nagyon intelligens emberek felépítettek és kielemeztek egy igen bonyolult matematikára épülő elméletet, (amivel én képzettség hiányában nem tudok vitatkozni, de valószínűleg nincs is benne hiba), de "senkinek" nem okoz problémát az alapfeltételek lefektetése, illetve a kisérletek eredményeinek nem mindig megfelelő értelmezése. (Az idézőjelet azért használtam, mert azért vagyunk egy páran kétkedők, akik közül néhányan biztosan rájöttek arra, amire én.)