A mai ÉS-ben megelégedéssel olvastam Róna-Tas Ákos beszámolóját az amcsi választásról, mert ô is észreveszi a hasonlóságot:

"Ez a váltás a magyar politikai életben is bekövetkezett, leglátványosabban a 2002-es választások második fordulójában, amikor a Fidesz teljes mértékben átállt erre a megosztó stratégiára..."

Szerinte is strukturális okai vannak a polarizálódásnak, de a magyar helyzetrôl nem beszél, csak az amerikairól. Szerintem az általános ok az a bizonyos legitimitásdeficit,
hogy az emberek elvesztették érdeklôdésüket a politika iránt, és egyszerûen nem mennek el szavazni. Ez általános.

Azelôtt a nagy pártoknak kétpártrendszerekben --gyakorlatilag a miénk is az már-- a középet kellett megszólítaniuk. Ez most megváltozott, a fô dolog most már az, hogy a saját meggyôzôdéses híveiket mozgósítsák, hogy azok elmenjenek választani -- mert amúgy nem mennek el. (Kerry is ezért vesztett, mert hibába jobb a fiatalabbaknál, azok kisebb arányban mentek el.) Ezért lett radikálisabb a hangnem. Nem az gyôz, aki megszerzi a közepet, hanem aki nagyobb arányban tudja a saját embereit elvinni szavazni. Ezt ismerte fel nálunk elôször az MSZP (ez volt az ún. "választási csalás") aztán rögtön a Fidesz is: "mindenki hozzon magával még egy embert". Innentôl nem érdekes az, jogy meg tudjuk-e gyôzni a másikat vagy az ingadozót, hanem hogy folyamatosan magas tûzön tartsuk a híveink lelkesedését, v.ö. polgári körök.
Valami ilyesmi lehet.