Mit üzen november 4-e?

A magyar történelem egyik gyászos napjának évfordulójára virradtunk. Ma 48 esztendeje verték le a Szovjet Hadsereg csapatai a magyar forradalmat.

Azóta jórészt kicserélődött hazánk lakossága. A mai gyerekek nagyszülői beszámolókból kaphatnak első kézi tájékoztatást, de ma már rengeteg gyermek van, aki nem ismeri a vér szerinti nagyszüleinek a többségét, netán egyiket sem. És bizony a nagyszülők sem mind beszédesek.

A lelépő kádárista rezsim (Glatz Ferenc kultuszminiszterre emlékeztetünk) egyik utolsó javaslata az volt, hogy ne tanítsák a közoktatásban az 1945 utáni történelmet, mivel „nincs tudományosan megalapozott értékelés, álláspont”. Történelemtanárok tömegei hárítják el tizenöt éve, hogy oktassák a legújabb Magyarország történelmét; nekik egyszerűbb így, ők tudják, miért.

A mostani évfordulón kötelességünk szót ejteni azokról, akik a leveretés – haszonélvezői voltak.

Azért kényszerülünk a haszonélvezőkre terelni a figyelmet, mert az utóbbi hetekben többszörösen megerősödött az a tapasztalatunk, hogy a mai huszonévesek őszinte rácsodálkozással értesülnek olyas tényekről, amelyek az idősebb korosztálynak elemi ismeretei. Veszélyes ez a helyzet, mert sejteti egy újabb történelmi hullámvölgy lehetőségét.

Arról van szó ugyanis, hogy az Apró-Gyurcsány-féle mostani MSZP, karöltve a fekete múltú SZDSZ-szel, külön propagandahadjáratot indít a mai ifjúság – nevezzük nevén a dolgot: elhülyítésére.

A sátán, tudjuk a Szentírásból, nem más, mint a Rágalmazó. 2001 óta ez az ország az MSZP-SZDSZ rágalmaitól hangos. Rágalomtengerből emelkedett a habok fölé a mostani koalíció, kitervelt aljassággal megalkotott és előadott rágalmainak szennyétől máig nem tudott megtisztulni a közgondolkodás.

Az Apró-Gyurcsány vezette csapat új rágalomhadjárata részint az előbbi folytatása (például a kettős állampolgárság ügyében a 23 millió románról szóló, gonosz hazugság reprízével), részint vadonatúj.

Ez utóbbi függ össze november 4-ével. Maga a kifundált hazugság rég kész, nagyjából úgy szól, hogy a Fidesz tele van kommunista reflexekkel, a kommunizmusból ismert célokat követ, mondanivalója a kommunizmusból ismert. Számtalan apró írás jelzi ennek a gondolatkörnek a jelenlétét a szoclib fejekben.

A közeljövőben ezt azzal készülnek kiegészíteni, hogy 1956 örökösei az MSZP-ben találhatók. ’56-ot az igaz baloldaliak csinálták, ők harcoltak a szovjet hadak ellen, és ők lettek a haza mártírjai.

Mint minden különleges aljasságnak, ennek is van valami az alján. Való igaz, hogy 56-nak voltak igaz baloldali hősei, tiszteletreméltó mártírjai.

Azonban bűn volna újabb súlyos tévhitbe ringatni magunkat. A lényeg ugyanis, mondhatni, éppen a fentiek ellenkezője:

Az 1945 után hatalomra jutott elit többször és megbocsáthatatlan bűnt elkövetve árulta el a magyar munkásságot, a hazai baloldal nemes hagyományait, magukat a magyar baloldali politikusokat és persze a magyar hazát is.

Az 1945 után hatalomra jutott magyar elit telivér hullarabló, amely a saját kezűleg kivégzett elvtársai mártíriumából is önigazolást gyárt. Ennek legpenetránsabb példáját Apró Antal produkálta, aki 1956. október 6-án, Rajkék dísztemetésén abban látta a törvénytelenségek elkerülésének legfőbb biztosítékát, hogy azok maradjanak hatalmon, akik Rajkékat kivégeztették. Mondanunk sem kell, hogy ezzel saját személyes hatalmának igazolását is adta.

Ugyanez az Apró hat héttel később akasztásokat követelt, és a még véresebb terrort sürgette.

Most ez a család van hatalmon. Saját jólétét, vagyonát, hatalmát ma is eleve természetes adottságnak tekinti.

Morális értelemben rohadást és dögszagot áraszt magából ez a kormány és ez a koalíció. Olyan lelki kórt, amely gyorsan fertőzi meg, aki a közelébe kerül. Hogy mást ne mondjunk, a történész Hiller István, nem sokkal a fegyverbarátság megkötése után, ostoba anakronizmussal állt ki Ságvári Endre ténykedése mellett.

A magát demokratának, szociáldemokratának hirdető mostani kormányerők sejthetően azonnal a terror eszközéhez nyúlnának, ha ez nem lenne külpolitikai síkon elfogadhatatlan.

Az ellenfelek ellenséggé transzformálása, ami nyilvánvaló kommunista lelki igény okán történt, a Keller László vezérletével az Orbán-adminisztráció tisztviselői ellen végrehajtott torz és gusztustalan „bűnügyi hadjárat”, a kormánytól független tisztségek betöltői ellen levezényelt sajtókampányok, törvénymódosítások és törvénytelen leváltások mind jól jelzik, hogy nem a levegőbe beszélünk.

Most, november 4-én ideje elmondanunk a környezetünkben élő fiataloknak, hogy a hatalom mostani gyakorlói báránynak maszkírozott farkasok. Maguktól, belülről nem tisztelik egyetlen más gondolkodású magyar honfitársukat sem. A közvagyont, hatalmuknál fogva, nem megőrizni, gyarapítani és a jó gazda gondosságával kezelni akarják, hanem kifosztani, felélni és „privatizálni”, magyarán elsíbolni mielőbb.

Az Apró-Gyurcsányok áldozatot hozni Magyarországért nem szoktak, ellenben szívesen feláldozzák Magyarországot a saját érdekeikért.

Igen aktuális 1956 üzenete.