Kedves csakcsendben, tetszett a történeted. Valóban, sokkal többet elmond a felebaráti szeretet megnyilvánulásáról, mint több tucat hozzászólás.
Persze ez is lehet kétélü. Ugyanis olvastam valahol, hogy pl. keleti szokás (nem tudom hamarjában, iszlám, vagy valami ilyesmi) hogy megszeghetetlen szabály a vendég tisztelete. Annyira, hogy ez olyan szélsőséges esetben is érvényben van, ha pl. valaki megölt valakit. A vérbosszu ugyan él köztük de a gyilkos az áldozat házában van a legnagyobb biztonságban. Előfordult, hogy gyilkos évekig vendégeskedett az áldozat családjánál, mert a vendégszeretet mindennél fontosabb számukra és ez nagyobb biztonságot adott, mintha akárhol máshol bujkált volna. Az ilyen esetben azt hiszem nem is annyira a felebaráti szeretet, hanem a szabályok tisztelete dominál. Hiszen nem megbocsátásról van szó, nem arról hogy az agresszivitást kiüzték volna az életükből, hanem egy törvény betartásáról.

Egyébként ez az elválasztottság dolog egy bizonyos fokig szerintem is létezik. Hiszen a hivő másként él, mint a hitetlen, a keresztény másként, mint egy buddhista, egy zsarnok másként, mint egy rabszolga.
De a saját életvitel ellenére (mint ahogy a történeted szerinti ember is tette) is átsüthet az emberség, ha engedünk a szeretet parancsának - de legalábbis nem engedünk a felületes elfogultságnak. Ugy vélem a tiszteletlenség, a durvaság, az elfogultság, az irgalmatlanság legalább annyit árt annak aki adja, mint aki kapja.