Nyújts feléje védõ kart!
A fenti sor a Himnuszból való. A Himnusz költõje,
Kölcsey Ferenc, ha ma élne, nem érvényesülhetne az
anyanyelvén, nem intézhetné hivatali ügyeit magyarul,
Magyarországra csak 500 euró felmutatása árán léphetne
be, fél évben csak 90 napot tölthetne itt, s ha
valamiért túllépné ezt az idot, az idegenrendészet
hosszú idore kitiltaná az országból. Kölcsey Ferenc,
ha ma élne, román állampolgár lenne, hiszen
szülõfaluja, Szodemeter ma Romániához tartozik.
Kölcsey Ferenc, ha ma élne, bizonyára szeretne magyar
állampolgár lenni. Kölcsey Ferenc, ha ma élne, ezt
csak úgy tehetné meg, hogy eladja házát
szülõfalujában, Magyarországra költözik, ahol az
idegenrendészettõl és az adóhatóságoktól rettegve él,
és megalázó és idegorlo tortúrák árán megszerzi a
szükséges papírokat. Sok-sok felesleges keseruség és
felesleges akadály árán lehetne hivatalosan is magyar
a Himnusz költõje.
Kölcsey Ferenc, ha ma élne,
megalázva, másodrendu emberként léphetne csak be az
Európai Unió területére. Ezért Kölcsey Ferenc, ha ma
élne, csatlakozna a Magyarok Világszövetsége
kezdeményezéséhez: magyar állampolgárságot minden
magyarnak! A szomszédos országokban körülbelül három
és félmillió magyar él, akiket Trianonban erõszakkal
téptek el Magyarországtól, magyar állampolgárságukat
erõszakkal vették el tõlük. Senki nem kérdezte meg
oket, le akarnak-e mondani róla. Ezt az
igazságtalanságot most jóvá tehetjük. Évszázadok során
számos ismert és névtelen hos áldozta életét a
nemzetért. Nekünk most nem kell életünket és vérünket
adni.
Az elszakított magyarok csupán a szavazatunkat
kérik. Hogy végre ne kelljen többé megélniük azt a
megaláztatást, amit Kölcsey ferencnek kéne végigélni,
ha ma élne, és magyar állampolgár szeretne lenni. Az
elszakított magyarok csak azt kérik, a Magyarok
Világszövetsége által
kezdeményezett népszavazáson
mondjunk igent arra, hogy kedvezményesen megkaphassák
a magyar állampolgárságot. Anélkül, hogy ehhez el
kelljen hagyni a szülõföldjüket. Otthon akarnak
maradni, teljes jogú magyarként. Nem kérik, hogy
áldozzuk értük életünket, nem kérik, hogy pénzt adjunk
nekik. Nem kérnek egyebet, csak nagylelkûséget. Nem
akarnak elvenni tõlünk semmit. Csak vissza akarják
kapni, ami megilleti oket, és amit erõszakkal vettek
el tõlük.
A mai Magyarországban az elszakított
magyarok és felmenõik élete, munkája, vére is benne
van. A Hõsök terén álló, szoborba öntött nemzeti
nagyjaink többsége nem a mai Magyarország területén
született. Ma hosszú kuporgatás, vízumért és egyéb
iratokért való sorbanállás után jöhetne csak
Magyarországra Rákóczi, Bocskai, Bethlen és a többiek.
Ha ma élne Kosztolányi Dezsõ, lehet, hogy ot vernék
agyba-fõbe szerb suhancok Szabadka utcáin csak azért,
mert magyar. Ha ma élne Arany János, lehet, hogy rá
kiabálnának román hivatali ügyintézok, hogy beszéljen
románul. Ezt a megalázó, abszurd helyzetet egyetlen
szavazattal megváltoztathatjuk. Csak egy rövid séta
egy vasárnap délután, csak egy mosoly, csak egy
nagylelkû gesztus. A magyar állampolgárság biztonságot
ad az elszakított és alávetett helyzetben élõ
magyaroknak.
Nem kérnek ok könyöradományt. Csak annyit
kérnek, hogy fogjuk meg felénk nyújtott kezüket.
Egyetlen szavazatunkkal történelmet írhatunk. Miért ne
tennénk meg ezt a csekélységet? Adjunk emberséget,
méltóságot, magyarságot, jogot három és fél millió
magyarnak! Nyújtsunk feléjük védõ kart, szavazzuk meg
számukra a biztonságot! Mondjunk igent a
kedvezményesen megkapható magyar állampolgárságára!
Mondjunk igent a közös felemelkedésre! Mondjunk igent
a jókedvre, boségre! Nyújtsunk feléjük védõ kart!
Együtt erõsebbek vagyunk, együtt sikeresek leszünk!
Magyar állampolgárságot minden magyarnak! 