Üdv!

Én a hsz. végéről kezdek válaszolni.

 

Kuba: szvsz a turizmus tartja fenn. A turizmus a közhely szerint húzóágazat, és ez így is van: ezer és egy dolog szükséges ahhoz, hogy jól működjön, megszámlálhatatlan szolgáltatással kell előrukkolni olyan szinten, hogy az nemzetközi szinten is megállja a helyét. És úgy fest, Kuba megállja. Szó ami szó, én is szívesen ellátogatnék oda. Kibérelnék egy Zuk-motoros Cadillac Eldoradot (természetesen a legnagyob uszonyokkal rendelkező '59-es évjáratút), és azzal cirkálnék 40 km/h-val :-)) 

Mindenesetre én nem adok túl sokat az ottani rendszernek. Bár mit lehet tudni?

 

Kína: ott még valóban nem volt soha demokrácia, és nem hinném, hogy egy hamar lenne is. Szerintem a mostani rezsim is azért maradt fenn, mert remekül illeszkedik a Kínai realitásokhoz, módszeri jól beváltak, régóta tisztázottak a játékszabályok. Ha jól megnézzük, pont beleillik a kínai történelembe: ott több, mint két ezer éve az megy, hogy van egy rezsim, azt elsöpri egy lázadás, a rebellisekből lett vezetők meg átveszik elődeik módszereit, kiépítik a saját korrupt rendszerülket, és jól-rosszul működteti az országot egészen addig amíg meg nem döntik őket is. Az, hogy ezt milyen ideológiával teszik, majdenem mindegy: a mostani kurzus szocialista mivolta nekem csak egy máznak tűnik, bár azt nem értem, hogy milyen megfontolásból ragaszkodnak hozzá. Szerintem igazi, keményvonalas, meggyőződéses kommunista nem sok lehet ott sem, és nekem úgy tűnik, a vezetés sokkal inkább van elfoglalva gazdasági kérdésekkel, mint pl. Mao elvtárs útmutatásaival.

Másrészről a rezsim szigora, és a fejlődés dinamizmusa fordítottan arányosnak tetszik: ahogy gyengült a kontroll, úgy lendült fel a gazdaság. Diktatúrának persze máig diktatúra, de hogy nem szocialista az majdnem biztos. Az "államkapitalizmus" jó kifejezésnek tűnik.

 

Szvsz Orwell is sematikus modellel dolgozott, bár ha nagyon akarjuk, meg lehet feleltetni egyes csoportoknak az alul-középen-felül levők-sémát, de a kapott kép szociológiailag nem lesz túl hiteles. Részben társadalomtudományokkal foglalkozóként mindig azzal szembesülök, hogy a valóság szinte mindig bonyolultabb, árnyaltabb annál, mintsem, hogy ilyen egyszerű modellekkel jól közelítő leírásokat adhatnánk. Ehhez képest pl. a fenti Kína-monológom enyhén szólva is lapos...

 

 

"a szegénység nemcsak anyagi helyzet, hanem állapot is"

 

Egyetértek, bár az anyagi helyzet is egy állapot ;-))

Valóban, nem csak az határozza meg az egyént, hogy hol és milyen fajta munkát végez, hanem a habitusa, az identitása is. Vö. első, másod stb. generációs értelmiségiek.

 

A logikai ellenvetés amúgy jó poén volt.

 

poén