Köszönöm:)))

 

Valóban, a logikai levezetés és paradoxonképzés "poénkodás" volt. A poén kiváltója bennem a következő volt (a paradoxonok szeretetén kívül)

Igazából bosszant ez a létező szoc. kifejezés, mert bosszantottak azok, akik ezen vitáztak. Úgy éreztem, nem a dolgok lényegét veszik elő. (Most én is pontatlan vagyok, tudom, de ez az érzésem)

Tudván azt, hogy valami olyat értettek alatta, ami akkor volt, és tudván, hogy a meghatározásokat keresve pongyolának kell lenni.

 

Ami a leírásod lényegi részét illeti, szintén egyetértek vele, nem másolom ide pontról pontra

Amit kiemelnék

Főleg az "értelmiségi"-re van sok meghatározás, mely nem ugyanaokat az embereket fedi le.

A vezető szintén probléma volt (aki vezet, nem munkás, már a gyári művezetőnél is gondolkodni kell, a minisztériumi aktatologatónál szerintem egyértelmű a dolog, vmelyik pártkongresszuson az1970-es években (?) volt egy új munkáskampány, ha igaz.

Nem vették a modellek figyelembe, hogy a szegénység nemcsak anyagi helyzet, hanem állapot is sokszor, nem lehet azokat az embereket akárhova "átmozgatni".

Szintén nem, hogy földművelőnek lenni életforma, nem lesz belőle ipari-munkás/városi dolgozó/stb. (őt sem lehet átmozgatni, a fiát-lányát igen), pedig erre már Marx idejében találhatók voltak konkrét példák.

 

Meg kell mondanom, hogy Orwell-1984 modelljét sokkal jobbnak tartom (alul-középen-felül levők, oligarchikus kollektivizmus, propagandamódszerek.)

 

Kína. Nem sokat tudok róla, de inkább államkapitalizmusnak tűnik, és nem mondanám működésképtelennek, akármit mondanak a szabadverseny és a magántulajdon hívei. Lehet, hogy egy földrésznyi birodalmat így kell egyben tartani.

 

Kuba érdekes kérdés, nem tudom, hogy mitől létezik, láthatóan közel stabilan.

Pedig nem a műszaki fejlődés motorja és az ipari termelés élharcosa, katonailag szintén "nem jegyzik"