Sziasztok!

Látom gyűlnek az "őrült bolondok":-)

Igen tömény lett az első két oldal. Sok mindenre reagálnék én is, talán nem feleslegesen. Hiszen minden hsz. arról szól,hogyan teljesítsük örömmel, jólesően a kitűzött futást, jelen esetben a Spartathlont. Sok a vélemény, tapasztalat lehet csemegézni melyik illik saját magunkra.

Az én késztetésem kb. 4 évvel ezelőtt kezdődött. Amikor a Spuriban olvastam,h megalakult a Magyar Hősök Klubja. Akkor gondoltam rá,h nagyon szeretnék én is ebbe a klubba tartozni.

Hosszú felkészülési időt adtam magamnak, kb 4 évet. Gondoltam ,h először 50km, aztán 100km(Kinizsi), 100-ra is készülni kell, ezért Sárvár(nem ismerve magamat, kb 85 km-ért mentem oda. 106 lett belőle, úgy,h tudtam, másnap maratont is kell futnom). Aztán jönne Békéscsaba-Arad, utolsó évben BéBu, egyéniben. Persze mindez, az Ironman mellett. Aztán tavaly átalakult a cél. Tavaly is, idén is lesérültem, ezért a 2 év múlva tervezett versenyt azt hiszem ejtem. Pedig egy kerek évfordulójú szülinapi ajándék lett volna magamnak.

Sőt! Halkan jegyezném meg,h az ultrafutások is edzések lettek számomra tavaly óta. A hosszabb távú triatlon versenyekre.

Meg azt hiszem,h még fejben se raktam össze magam. Az Ironman azt hiszem azért nagyszerű alkalom felkészülni az esetleges nehézségekre ami futás közben jöhet.

 

Ha már Petami sok tanácsot kapott, én is hozzátenném a sajátomat.

Nekem van sport múltam. Kb 14 maraton van a hátam mögött, 6 év alatt. 4 Ironman (bocs,h sokszor emlegetem, de sokat segít a verseny,h összerekja magát az ember fejben), de még mindig nem érzem azt,h egy maratont le tudjak futni "alapból", 4 órán belülre. Félmaratont igen, 1:50-en belülre.

Tudom,h ez nem jelent semmit. Ez csak nekem számít valamit. Ha stabilan tudok különösebb felkészülés nélkül 42 km-t 4 órán belül, akkor mondjuk 100-on, felkészüléssel, különösebb gondom nem lehet, mert az általános erő és kitartási állapotom jó. Ezt fejlesztgetve, egyszer csak elérhetem a Spartathlont.  Mondogatom én magamnak.

 

Azt hiszem ez a hozzáállás Miki hozzáállását tükrözi, én az Ő óvatosabb mentalitását érzem magaménak.

Persze a többiek se biztatnak arra,h "hűbelebalázs":-))) módjára álljunk neki az ultrafutásoknak.

Kb elsőre röviden ennyi:-)