“A vita azert volt, mert nagyon sok alternativ modszer karosan (sot, neha nagyon nagyon karosan) hat az emberi szervezetre.” – írod Yaminka

“Jajj, értsd meg, én sem azt mondom, hogy mindenki össze-vissza szedjen szereket, anélkül, hogy tudná, azok mire jók. Sokkal fontosabbnak tartom a hitet, az akarást, a pozitív szemléletmódot az alternatív gyógyszereknél (egyébként azt figyeltem meg, hogy akiben erős a hit, az általában nem elégszik meg azzal, amit az orvostól kap).” (Cseresznye, Rák, avagy a szomorú valóság, 7667. hozzászólás)
Én már ott akkor megírtam, hogy az alapkérdés nem az, használjunk-e alternatív szereket.

“Nem lehet valogatas nelkul beirni egy topikba, hogy hu ez igy jo meg ugy jo, meg probaljuk ki, majd lassuk meg mi lesz a vegeredmeny, es ha meghal a beteg, az ember, akkor a valasz: rosszul kezeltek a korhazban...”

Ki mondta azt, hogy próbáljuk ki és lássuk, mi lesz a végeredmény? Csin mondta, vagy netalán én? Nem inkább azt mondtuk, hogy ismerjük meg a szert és ha hinni tudunk benne, alkalmazzuk? Melyik beteg halt meg kifejezetten alternatív gyógyszerek használatától? Tudsz olyat mondani? És tudsz olyat, aki nem szedett, nem hitt és meghalt? Mi a nagyobb rossz? Ha az ember tesz valamit, ami esetleg nem használ, vagy ha nem tesz semmit? Szerintem az utóbbi. Ha a hitetlenségbe, a tétlenségbe hal bele az ember az elfogadott, mert annak hagyományai vannak? Azt, hogy valakit roszul kezeltek a kórházban, akkor mondjuk, ha tényleg ott kezelték rosszul. Amikor pl, Úrnő anyukájának megégették a fenekét, az nem hiszem, hogy az alternatív gyógyszerek használata miatt lett volna.
Itt nem olyan rég feltűnt egy hozzászóló, akinek egy ismerőse a Gerson diétától gyógyult meg. Attól, amit Te elvetettél. Szerinted ez a hozzászóló hazudik, vagy egyszerűen nem érdekel Téged, amit mond?

“ennyi lenne a lenyeg, nem szabad mindent elhinni, es nem szabad mindenben hinni”

Hogy mindenben nem, az világos, de magunkban ugye csak szabad?

“Rák, avagy egy optimistabb valosag vs Rak, avagy a szomoru valosag, Cseresznye azert ezt nem kellett volna. Legalabb nem ezt a nevet adtad volna. Remelem megfogjatok majd valtoztatni, mint ahogy mar szo esett rola.”

Igazad van, ez nem volt egy okos lépés a részemről. Már kértem a név megváltoztatását, csak a moderátor reagálására várok. És lőn! Meg is változtatta. Itt is köszönöm neki.

“Nem veletek volt a bajom a masik topikban sem, hanem az emberi hulyeseg terjesztese miatt.”

Ezt most nem értem, Ha szerinted mi terjesztettük az emberi hülyeséget, akkor igenis velünk volt bajod, vagy legalábbis a mondandónkkal. Nem értem a reakcióitokat. Változtassuk meg a topik címét. OK. Megváltoztatjuk. Azt, hogy Ti is hisztek valamiben – példáiul egymásban, ami ugye nagyon fontos -, hogy összetartotok, hogy segíteni akartok egymásnak és másonak, nem úgy kéne demonstrálnotok, hogy egy vita és konfliktus után szétszéledtek és minket szidtok, hanem úgy, hogy megerősödtök, levonjátok a tanúlságokat (ami nem azt jelenti, hogy “mindenben a másik fél a hibás”) és továbbléptek. Ez persze szigorúan az én privát véleményem, távol álljon tőlem, hogy utasítgatni akarjalak Benneteket.

“Az igazi csodaszer a hit, de nem mindegy miben hiszunk. Felnott emberek vagytok, ennyire nem lehettek begyoposodottek, hogy ezt nem birjatok felfogni.”

Először is: Ha már minősítgetni szeretnél bennünket, hadd hívjam fel a figyelmedet arra, hogy nem azért voltunk furák a számotokra, mert begyöpösödött a felfogásunk, hanem pont az ellenkezőjéért. Túlságosan eltért attól, amit eddig megszoktatok.
Persze, hogy nem mindegy, miben hiszünk: Van, akinek Isten léte elfogadhatatlan, van akinek a Táltoshoz járás tűnik badarságnak – hogy csak ezt a példát említsem -, de egyik embernek sincs joga a másik hitét kinevetni, lefikázni, lekicisnyelni. Mint ahogy egy temlomba sem mész be kinevetni a hívőket és nem mondod azt nekik, hogy badarság, amiben hisznek, ugyanúgy nem röhögi ki az ember egy olyan társát, aki azt állítja, hogy horribile dictu a tahiti noniban hisz, mert az gyógyította őt ki a rákból. Akármilyen furán hangzik: A másik ember hite fontosabb annál, mint hogy meggyőzd őt a tényekről, még akkor is, ha Te 100%-ban biztos vagy abban, hogy igazad van. Ha túlságosan drága szert használ, esetleg ajánlhatsz neki egy olcsóbbat, ami bizonyítottan ugyanolyan jó, de a nagy büdös semmit a szer helyett amiben hisz… Na szerintem ez az, ami veszélyes és nem a mi topikunk.

“A legszomorubb, hogy ezzel a nezettel sikerult az egyetlen magyarnyelvu normalis rakos topikot szetzilalni.”
Szétzilálni semmiképp nem akartuk. Egyszerűen el akartunk onnan jönni, hogy Te visszamehess a többiek közé és újra olyan legyen a topik, amilyen a megjelenésünk előtt volt. Hogy ezután “szétesett”, az nem a mi hibánk. (Jó, nem kellett volna ilyen címmel nyitni az újat, de ez azóta már korrigálva lett és látom, hogy a régi topik is éledezik, meg jó hírek is vannak, csak így tovább! :-))

“Miert nem lehet megegyezni abban, amit korabban egyszer leirtam?”

Tehát újra elfogadnátok bennünket és tagjai lehetnénk a kis közösségnek, ha bólogatnánk arra, amit mondtok. Bocs, de nekem a szeretteim gyógyulása ennél fontosabb. Márpedig úgy érzem, ez utóbbiért többet tudok tenni a régi topikon kívül.

“Hogy elso az orsovi kezeles (muteti, sugar, kemo, egyeb gyogyszeres), aztan a hit magunkban, hogy sikerul es meggyogyulunk, aztan hit barmi masban, amiben akarunk es amig a takaronk er...
Ti ezt a sorrendet boritjatok ezzel.”

Igen, ezt borítjuk, ez a kulcskérdés, ezért jöttünk el, ezért nem férünk meg egy helyen sajnos: Számunkra első a hit, mint ahogy már Csin is mondta. Amit írsz, az én nézőpontomból kb. olyan, mintha egy keresztény azt mondaná: Első a pap, második Isten. Hát nem Te magad vagy az első? Nem Te vagy az, akinek a szervezete regenerálódik, még akkor is, ha ebben segítenek neki?

“Nem azzal van a baj, hogy Ti elonyben reszesititek az alternativ dolgokat. Mert ugye kinek van kedve a kemohoz meg a sugarhoz?”

Persze, hogy nem ezzel van a baj, hiszen nincs is így. Nekem lenne “kedvem” a kemóhoz és a sugárhoz, ha rákos lennék és tudnám, hogy ezek használnak nekem. Az a baj velünk, hogy másképp gondolkozunk.

“Mivel Magyarorszagon a betegnek van onrendelkezesi joga, donthet ilyen olvasmanyok hatasara ugy, hogy nem vallalja az ilyen kezeleseket, es probalkozik massal, aztan amikor rajon, hogy nem segit, mar lehet hogy regen keso...
es ez nem csak az en maganvelemenyem”

Zol lady azt írja (rajtunk gúnyolódva ugye):
“Te érted ezt a zárt világot?
Te ugye nem férsz bele, mert nem régóta írsz ide...
Én meg pláne, mert visszautasítottam a kemot...”

Ő tehát visszautasította a kemót. Talán a mi hatásunkra tette? Nem hinném, ugyanis nem mulaszt el gyűlölködni és broáfozni, ha rólunk van szó – nem mintha ezzel bárkinek segítene, vagy szimpetikussá tenné a hozzáállását mások számára (de hát felnőtt emberek vagyunk, mindenki a vérmésékletének megfelelő módon reagálja le a neki nem tetsző dolgokat). Szóval ő visszautasította, amit az orvos mond, mégis befogadjátok. Én ezzel szemben egy mukkot sem mondtam a kemó ellen, viszont nem tartom hülyeségnek, ha valaki emellett elmegy akár egy táltoshoz is. A különbség tehát abban rejlik, hogy én másban is hiszek és ez az, mi nem tetszik Nektek.
Lehet hogy az, amit írok esetleg kedvezőtlenebb színben tünteti fel a hagyományos gyógymódokat, mert letaszítja őket az egyeduralom trónusáról, de ez önmagában még nem okozza senki halálát sem. Ártalmas lenne a topikunk? Szerintem legalább olyan ártalmasak a következő mondatok, mégsem szólt rá senki az “elkövetőjükre”:
“Az élet már csak olyan, hogy kinek mi van megírva. Én örülök, hogy cseresznye apukája jól van, de ne akarja itt belénkszuggerálni, hogy ez csak az ő pozitív gondolkozásának na meg a csodszereknek köszönhető.”
(Boszorka, Rák, avagy a szomorú valóság, 7758. hozzászólás)
Soha nem mondtam, hogy az én pozitív hozzáállásomról lenne szó, mindig hagsúlyoztam, hogy Apu felesége volt az, akitől a legtöbbet tanultam etéren. Az ő hite messze lepipálja az enyémet. “Az orvos csak egy iparos, ő elvégzi a műtétet, a többi rajtunk múlik” – mondta akkor, amikor az orvosok műtötték és kezelték Aput úgy, hogy ugyanakkor semmi reménnyel nem kecsegtettek bennünket. Nem tudom, honnan vette Boszorka, hogy bárkinek is be akarnék beszélni bármit, én mindig csak a tényeket említettem ezzel kapcsolatban. Az, hogy Boszorka itt megkérdőjelezi a mi hitünk és a gyógyszereink szerepét számomra elfogadhatatlan. Nekem már nem fér bele. Számomra ez az, ami káros (lenne, ha az ő szavai lennének számomra a meghatározóak…)
A “kinek mi van megírva” mondat pedig rengeteg gondolatot ébreszt bennem. Több oldalon keresztül tudnék róla értekezni…Nagyon olybá tűnik nekem, mintha még az is bűnnek számítana, ha valaki tesz a “sorsa “ ellen, az ellen, ami neki “meg van írva” mondjuk a doktor bácsi szerint.

Mit veszíthetek, ha hiszek? És mit nyerhetek vele? – tán elgondolkoztatok ezen a két kérdésemen? Nem igazán hiszem.

Kifogásoltátok a topik címét, megváltoztattam. Rászóltam Csinre, hogy ne legyen támadó.
Rád senki nem szólt, amikor kivonultál a topikból, csak mi voltunk a gyerekesek, amikor elmentünk, hogy Te maradhass. Boszorkára senki nem szólt, amikor a hitünk erejét vonta kétségbe, csak mi ártunk másoknak a topikunkkal. Zol-ladyre senki nem szólt, amikor broáfozott, csak mi vagyunk “undorítóak”. Vackoornak senki nem mondta, hogy gyerekes dolog árulkodni, csak a mi jelenlétünk bántó a moderáció topikban.
Ott voltunk, az volt a baj. Eljöttünk, az a baj.
Ekkora gyűlöletet már rég tapasztaltam.

Egyelőre ennyit. A többi hozzászólásra majd később válaszolok. Bocs, most megyek haza.