Árvai Emil:

 

Napkeleti bölcsek

 

Messze keletről a bölcs karaván

rója az ösvényt a csillag után;

poros út, izzadság nem számít, mennek

meglesni titkát a történelemnek.

 

Látszólag csöndes színpad megett

valami készül: angyalsereg

áll sorfalat, majd kórusba kezd...

Ó nagy titok! ki látja ezt?

 

Néhány kinn alvó hajléktalan

bámul a Napba, bár éjszaka van;

menyasszony szül és kisgyerek sír;

Augusztusz mindenkit összeír...

 

Keleti mágusok fáradtan mennek,

egy miatt jöttek, egyet keresnek;

palota, templom nem rejti mégse,

istálló mélyén meglelik végre;

 

térdre is hullnak boldog-fáradtan:

"Eljöttél végre! hiszen Nálad van

minden bölcsesség titka és kulcsa..."

- Sokáig imádják így leborulva.

...

 

Csöndes a színpad, tűnik a menny,

fordul velünk a történelem,

s várjuk, királyként milyen lehet

Ő, aki akkor megszületett.