Sziasztok,

Minden nap olvasom a Rák, avagy a szomorú valóság c. topikot, és onnan találtam ide. Sok hozzászólóval egyetértek, másokkal nem. Időnként hozzá is szóltam, hálistennek sem érintettként, sem hozzátartozóként nem kellett beírnom, inkább csak okoskodtam :)
32 éves férfi vagyok egyébként. Ami miatt mégis ebbe a topikba írok, hogy engem végre optimizmusra töltött el az, hogy végre sikerült rávennem anyócámat arra, hogy eleget tegyen a Mammográfiai vizsgálatra szóló behívónak. (erről írtam a másik topikban régen). Ő a legveszélyeztetettebb korban van (59 éves). Talán a rizikót csökkenti, hogy korán szült (24 éves volt akkor :) egy felmenőnél sem fordult elő mellrák, nem dohányzik etc. Viszont az ördög nem alszik...Tudni kekll tóla, hogy végignézte édesanyja szenvedését, és halálát, aki vastagbél-daganat miatt hunyt el. Emiatt azóta homokba dugja a fejét. Eddig! Két hete végre elment, és utána elmesélte mi volt. Az Uzsoki kórház legújabb, legmodernebb részlegében volt, a személyzet nagyon kedves volt. A mammográfia elött kb 10 percig vizsgálták tapintátos módszerrel, közölték vele, hogy minden rendben van, majd elvégezték a vizsgálatot. 5 hétre igérték a leletet, kb még 3 hétig kell várni. Viszont optimizmussal tölti el, hogy legalább a "tapizás" után azt mondták, hogy minden ok. Reméljük, így is lesz...