Sweep!

 

Köszönöm a választ. Tudom és elhiszem, hogy az átvevő nem tehet mást, ezzel nem is foglalkozom tovább, világos.

 

Technikai értelemben érdekel a dolog. Ma, amikor mindenféle anyagot, technológiát kitalálnak mindenre, épületeket arrébb tolnak, 1000 éves műemlékeket megmentenek, tényleg nincs arra megoldás, hogy egy diónyi lyukat a kéményben szakszerűen be lehessen tömni? Tudom, hogy a kéménytégla tömör és nagyszilárdságú, ugyanakkor a kötöanyag habarcs. Az miért más, mint ami a lyukban van?

 

Vagy pl. a kéménybekötés. Ott is megvésik, csövet tesznek bele, a cső és a vésés fala közt óhatatlanul van lyuk, mégha nem is látjuk. Az nem játszik? Vagy maga a kandalló, ami ugye eleve nyitott.

 

Tényleg elképzelhető, hogy a vésési lyukban, és csak ott elszivárog az égéstermék? És ennek nincs előzménye, nyoma, pl. korom? Vagy nem ez a veszély, hanem az, hogy statikailag gyengül maga a szerkezet?

 

Nem vitatkozni akarok, mert te vagy a szakember, csak szeretném tudni a mit-miértet, hogy a lehetséges kockázatokat csökkentsem.

 

A helyszínről még annyit, hogy kandalló lent, kémény kb. 8 m (nagyon jó huzata van!), vésés a tetejétől 2,5 m-re az emeleten.

 

Üdv!