Hu, azert meg nem ennyire akut a helyzet. Meg vagyok fertozve, ezt beismerem. De meg nem vagyok kesz postazni a nevezesi lapot. Azt gondolom, hogy a Spartathlon egy tavlati cel ami fele folyamatosan haladok. Amikor eljon az ideje, nekivagok. Nem valoszinu, hogy ez jovore lesz, bar hajlamos vagyok hallgatni a megfelelo agitatorra.

De...

Csak ugy fogok odaallni, hogy magamban erzem, hogy kepes vagyok vegigmenni. Nem cel elmenni 100-ig vagy mondjuk 200-ig. Az egyetlen cel az lehet, hogy Spartaig elfutni. Tudom, hogy ez a tobbseg nem tud vegigfutni, de ha mar eleve nem hiszem el magamrol, akkor folosleges az egesz. Most meg ott tartok, hogy nem latok el 246 kilometerig. 150-ig okes, azon tul nagy a homaly. A Spartathlon rajtig van nagyon sok allomas ami ezt a homalyt eloszlatja es ha mar tisztan latok, neki fogok menni.

Viszont nem feltetlenul ertek egyet azzal, hogy hosszu hosszu evekre el kell napolni a projectet. Miki, Te higgadt, jol megfontolt futo. En hubelebalazs modra csinalom. (Elvegre a nev kotelez. :) Az ido majd eldonti, hogy melyik a helyes es melyik a helytelen irany. De en nem tartom kizartnak, hogy mindketto jarhato ut. Mas tipusu futok vagyunk. Maskepp gondolkodunk de ennek a versenynek boven tobb mint a fele fejben dol el.

Amikor azt erzem, hogy kesz vagyok, el fogok menni. Ez lehet 2005 vagy 2006 vagy 2010. De azt erzem, hogy minden lepessel kozelebb kerulok.