Azt nem gondolod végig, hogy a török kor rabszolgamenetei és törökök irtóhadjáratai után (péterváradi és pilisi szekérvárak megsemmisítése mongolokhoz mérhető alapossággal) szinte alig maradt magyarul beszélő jobbágylakosság az ország középső, eredetileg is magyar nyelvű területein. Aki maradt, az sem tekinthető a magyar nemzet részének, erre a 16. sz-i törvények pontosan rámutatnak. Eszerint magyar nemzet a magát szittyának tartó törzsökös nemesi csoportokkal azonos.  Gyakran előfordult hogy a kurucok emberi áruval (magyar vagy nemzetiségi jobbágyokkal) fizettek a tátároknak katonai segítségükért. Kivételt képeztek persze a kurucok mellett harcoló jobbágyok, nem véletlenül osztotta-osztja meg annyira ez a kérdés a térség lakosságát. A nemzetiségiek magyarellenessége jelentősen fokozódott, másik oldalon pedig kialakult a sajátos magyar kuruc tradíció. Sok egykori jobbágycsaládban a mai napig őrizgetik a a Tiszántúlon  a Rákóczitól vagy Thökölytől kapott  nemesi kutyabőrt.  

Kollonichnak tulajdonított magyar állásponthoz hasonló  szélsőséges hangok egyébként osztrák oldalon is szép számmal voltak, egyik késői örökösük Lueger, Bécs polágrmestere. Szerintük a magyarok munkakerülő tatár horda, akik el akarták pusztítani a nyugatot, ellenségei mindennek ami nemes és jó és kizárólag az értelmetlen pusztításban erősek. Tetszik? Ugyanilyen irracionálisak egyes magyar hangok, pl. ftonyo kalsszikus dzsentroid kisnemesi húrokat pengető kirohanásai a másik topicban :DDD Ezek az álláspontok ma már nevetségesek történelmi szempontból.