Hamburger2 Creative Commons License 2004.10.24 0 0 2581
  Kedves Jotzo!

 

Az általad leírtakban sok az igazság. Magam is tapasztalom ezt most a saját bőrömön. Hogy mennyire nem érdemes visszamenni a csapatokhoz? Két példa: egyik ismerősöm a HM-ből vállalt beo-t csapatnál. Tízezrekkel kap kevesebbet, mint az előző beosztásában. Én most előbbre léptem rendfokozatban és beo-ban is. Háttérintézményből kértem magamat csapathoz. A korábbi helyemhez képest van némi különbség. „Némi” stressz, de a munkáról és a felelősségről mondhatnék arányokat is, de inkább nem teszem. Most ingáznom kell a hétvégeken, míg korábban minden este otthon voltam. Kemény 4000 Ft-tal jelenik meg több a számlámon, mint előző beosztásomban. (Csak a nejem meg ne tudja!) Erre szokták mondani, hogy „no igen, de ott van még az élvezet!”. És tudod mit?! Tényleg nem a pénzért csinálja az ember, hanem valami egészen másért. Persze azzal nem lehet fizetni a közértben! Viszont ebben a beosztásban ismét érzem azt, amiért ezt a hivatást választottam. Minden nehézség ellenére is szeretem csinálni és tudom élvezni a munkát, mert a nehézségek közepette összekovácsolódunk. Új barátságok és ismeretségek köttetnek. Minden nap egy új kihívás. Azt azért nem mondom, hogy hosszú távon ezt negatív következmények nélkül lehet csinálni! Nekem eddig szerencsém volt. Olyan kollégákkal, közvetlen főnökökkel és beosztottakkal hozott össze a sors, akik partnerek a munkában és valóban bajtársnak és kollégának tekintenek.

 

Más: BMP kontra BTR. A jelenlegi kollégáimnak nagyon sok gyakorlati tapasztalata van a témában. Hosszú évekig szolgáltak BMP-ken. A BTR-eket is már hónapok óta gyűrik. Amikor a BMP-ket le kellett adniuk, jó néhányan szó szerint megsiratták őket. Én alapvetően BMP-s képzést kaptam korábban. A BTR-ket látva nekem is kétségeim támadnak a döntés helyességét illetően. Békemissziók ide-vagy oda, a BMP-k kivonásával nagyban csökkentettük az alkalmazhatósági képességeink palettáját. Nálunk gazdagabb és erősebb országokban senkinek sem jut eszébe, hogy a lánctalpas technikát a jelenlegi kihívásokra hivatkozva kivonják a rendszerből. Lehet, hogy ők képesek messzebbre is látni, mint 24 óra? Az, hogy most a BTR-k elegendőek a szövetségi kötelezettségeinkből adódó feladatokra, nem jelenti azt, hogy holnap is elegendőek lesznek. Nem tudom, hogy kikről vesszük a példáinkat, de ilyen lépéseket még a ma biztonságpolitikai történései sem igazán támasztanak alá. Persze ez csak a privát véleményem!

 

Szervusz Cerberusz!

 

Az én meglátásom, hogy az Árpád egy a magyar viszonyok között (értsd technikai adottságok) nagyon jól használható tűzvezető rendszer volt. Igazat adok Neked abban, hogy a Hi-Tech-től nagyon messze volt még és míg az igazán fejlett országok hadseregeiben mára általánossá vált a pilóta nélküli légi felderítő eszközök alkalmazása tüzérségi célokra is, addig nálunk ez a kezdeti lépések után talán már el is halt. A gondot most abban látom, hogy az Árpád mai alkalmazhatósága kérdésessé vált.

 

Ha már tüzérségnél tartunk: Jaz-hoz csatlakozva: Ismét felvetődhet a „könnyű”-ségre alapozott döntés helyességének vizsgálata is, hogy mi a célszerűbb: az önjáró, vagy a vontatott tüzérség. Én attól félek, hogy itt is nem a szakmai érvek döntöttek, mint inkább a könnyűség mögé rejtett „olcsóság”. A Survivor által felvetett gondolat már bennem is felvetődött, mert nem tudom elképzelni, hogy a mi történelmünkkel és geostratégiai helyzetünkkel a mostani lépéseket bárki is komolyan gondolná. Azért én is reménykedem benne, hogy ez nem tudatos.

 

Mellesleg: ki és mit ért a „finanszírozható” alatt. Én egy mindenképpen működőképes szervezetet, amit a jövő évi honvédelmi költségvetés már nem fog biztosítani. 

 

Kedves Yoshi!

 

TO&E-kat inkább nézz a felsorolt weboldalakon! Én éppen a minap kaptam letolást a „felesleges fecsegés” miatt. A védelmi stratégiát elolvashatod a www.honvedelem.hu-n, sőt ott még néhány szervezeti felépítéssel is találkozhatsz. A doktrínáknak már a fogalmával is probléma van, mert mindenki mást ért alattuk. Eredetileg katonai, haderőnemi és fegyvernemi doktrínákról beszéltünk, de már elérkeztünk arra a szintre, hogy már a szakaszoknak és a rajoknak is doktrínákat akarunk csinálni a szabályzatok helyett. (A modernizációnk legfőbb vívmánya, hogy a magyar katonai terminológia kifejezései lassan teljesen eltűnnek a MH-ből!)

 

A konzerválásra megint azt mondanák, hogy „elavult technika felesleges és költséges tárolása”. Az Általad javasolt önjáró eszközökkel ismét az lenne a gond, hogy „nagyok, nehezek”, de főként nagyon drágák. Ha már a központi elveket akarom követni, akkor inkább a német kis Wiesel alvázra szerelt eszközökben gondolkodnék, bár arról sem hinném, hogy ki adnánk érte annyi pénzt, amennyibe kerül. Ezzel visszatértem az alapgondolatomhoz, mit is értenek nagyjaink a „finanszírozható” alatt?

 

„könnyűgyaldandáronként szétpakolt hkkat”  - Bocsi, de ezt honnan vetted?

 

Szervusz Noahi!

 

A másik oldal használja a médiát. Részletekbe és érvekbe ennél mélyebben nem fog menni. A már említett www.honvedelem.hu  -n olvashatsz egyet-kettőt, de ugyanazt fogod hallani, amit a média is harsognak. A lényeg az, hogy a világ legerősebb szövetségének tagjaként minket épeszű ellenség hagyományos eszközökkel nem fog megtámadni, úgy hogy ilyenekre nekünk sincs szükségünk, mert a következő tíz évben nem fog fellépni a környezetünkben ilyen veszély. Az a kevés eszköz, pedig ami marad, elég a jelenlegi feladatok megoldására. Ez persze erős rövidítés, de nekem ez jön le lényegként. Engem ez nem tud még mindig meggyőzni, mert ha valaki már így kimondja, hogy tíz év, annak azt is tudnia kellene, hogy akkor probléma lehet, akkor arra a felkészülést már tíz évvel ezelőtt el kellett volna kezdeni!!! Nyugaton látják ezt, itthon nem. Gyurcsányi a minap is letolást kapott a NATO-tól a honvédelmi költségvetés megkurtítása miatt!

 

Szia Laci (Némedi)!

 

A Don-kanyarhoz csak annyit, hogy az akkor itthon elérhető legjobbat adták nekik, de nk-i viszonylatban az már akkor zömében elavultnak számított. Akik most kimennek műveleti területre, szintén az itthoni legjobbat kapják. A kérdés csak az, hogy az mennyire számít igazán jónak nk-i összehasonlításban. Így például nagy szükség lenne az éjszakai harc megfelelő eszközeire, stb.

 

Üdv Éhesló!

 

Ismereteim szerint a lengyelek „csak” Leo2A4-eseket kaptak. Rosszul tudom?

 

Szervusz Dragonfly!

Kovács alez úrtól olvastam már korábban is NSZ – cikket, ahol a téma hasonló volt. A leírtak 90%-val egyet tudok érteni, de van 10%, ami részben talán a saját világnézetére vezethető vissza, másrészt némi információhiányra és nekem nem jön be.

Ezek közül két dolog: Tatán nem gépkocsizó lövészek vannak, hanem könnyű lövészek, amelyek állománytáblája és szervezete inkább a LAI (könnyű gépesített gyalogság)-hoz hasonlít, mint a gépkocsizó gyalogsághoz. Abban igaza van, hogy a katonáink jelentős része az ország más részeiről verbuválódott, de az alacsony színvonalat már csak a mundér becsülete miatt is visszautasítom. Ha ismereteim nem csalnak, akkor Kovács alez úr a tüzérek háztájáról származik és talán nem is véletlen, hogy Pécset hozta fel saját példának. Valószínűleg én is ezt tettem volna a helyében. Ami a magyar tüzérséggel történt azt én is szégyellem, de ezért nem kellene hangulatot szítani Tata, vagy akármelyik más helyőrség ellen, ahol „könnyű lövészek” állomásoznak.

Abban viszont különösen egyetértek vele: Ha versenyképes fizetést kapnának a szerződéses katonák, akkor nem jelentene gondot, hogy az ország melyik pontján kell szolgálniuk. De amíg a versenyképesség csupán a minimálbérhez képest jelent versenyképességet, addig természetesen nagy lesz a fluktuáció.

 

Üdv: Hamburger