Schmidt Mária

Schmidt Máriát egészen biztosan nem ebbe a korba szánta a teremtő. A történész egy zsidó-kommunista-vadnyugat rettenthetetlen harcosa, egy igazi Xena lehetne, ahol egészen biztosan nem lenne szüksége olyan bírósági papírra, amely szerint nem ő "közéletünk jobboldalának legzüllöttebb figurája", nem "történelemhamisításra specializálódott üzletasszony" és nem "bizniszértelmiségi pártholdudvaronc". Schmidt Orbán Viktor zsebtörténészéből pénzosztogató műhely vezetője lett, majd a Terror Háza múzeum igazgatója, akit még a 2002-ben visszatérő - rettegett kommunista - hatalom is helyén hagyott. Schmidtet, szegényt, először félremagyarázták. Azon véleményét például, hogy a III. birodalomban csak marginális kérdés volt a zsidók kiirtásának terve, a kommunista-zsidó popkultúra Magyarországra transzportált titkosügynökei úgy értelmezték, hogy a III. birodalomban csak marginális kérdés volt a zsidók kiirtásának terve. Schmidt kénytelen volt az antiszemitizmus vádját azzal visszautasítani, hogy megvallotta egy interjúban: az ő férje is zsidó. És már nem volt megállás. Schmidt az Orbán Viktorról kétes értékű könyvet író Kende Pétert egy olyan "tiszességes világba" vizionálta, ahol az ember "csak lecsatolja a pisztolyát", és az ilyen alakokat "lelövi mint egy kutyát". Nemrég történésztársával összefogva, az Élet és Irodalomban egy holokauszt túlélőt nácizott le. Ugyanakkor el kell ismerni: Magyarország legprofibb múzeumát gründolta össze.