Kedves PONy !

 

Írod:

1948 nemzeti szabadságharcként való beállítása már ezért is abszurd. A nemzetet alkotó nemesség harcolt volna a jogaiért, amikor egyébként is abszolút hatalmat gyakorolt? Vagy a nemzetiségi eredetű jobbágyok harcoltak volna jogfosztott státuszokból kitörésért és magyarrá válásért? Hiszen ők éppen az osztrákok mellett álltak (lásd szerbek, horvátok, románok) és függetlenek szerettek volna lenni. Vagy talán a városi polgárság harcolt volna jogainak kiterjesztéséért? Ha forradalomnak tekintjük 48-at, ebben van valami, csak  ez nem éppen nemzeti jellegű hiszen elenyésző volt a magyar polgárság aránya a német, zsidó, örmény, szerb polgárság mellett.

Majd:

Polgári állam biztos nem lett volna, ehhez ugyanis tradíció kellett volna, ami itt hiányzott. A demokráciák nem a semmiből szoktak kinőni.

 

Szabadságharcok nem önmagukért, s nem általában "A szabadságért" folynak.

 

Az 1848-49-es, történelemírásunk által szabadságharcnak nevezett háború polgári átalakulásnak az ún. áprilisi törvényekben lefektetett vívmányai (www.1000ev.hu) megtartásáért, megtartatásáért folyt. (többek között évente ülésező népképviseleti országgyűlés, független felelős magyar minisztérium, a tőkés fejlődést biztosító, a feudális viszonyokat felszámoló törvények, továbbá az érzelmileg oly fontos: Magyarország és Erdély egyesítése)

 

Mindez független attól, milyen arányú, és milyen nemzethez tartozó volt a polgárság társadalmon belüli aránya.  A jobbágy sorsa annyiban volt a törvényhozók számára fontos, hogy szabad bérmunkaerőt teremtsenek. Mondd, hol volt "abszolút hatalma" a "nemzetet alkotó nemesség"nek ?

 

Az áprilisi törvényeket (31 törvénycikk+Előbeszéd+Befejezés) 1848 április 11-én fogadták el, szentesítették, stb. - ma úgy mondanánk, hírdették ki. Ez durván 3 hét. Gondolod ez alatt találták ki?

Nekünk [...] benyujtott törvénycikkelyeket [...] összesen s egyenként, az azokban foglaltakat helyeseknek, kedveseknek, és elfogadottaknak vallván, hozzájok királyi megegyezésüket és jóváhagyásunkat adtuk, s azokat királyi hatalmunknál fogva elfogadtuk, helybenhagytuk, helyeslettük és megerősítettük; [...] fenbeiktatott törvénycikkelyekben foglaltakat mind Mimagunk megtartjuk, mind pedig minden más híveink által megtartatjuk, miként is azokat jelen levelünk ereje s tanusága szerint elfogadjuk, helybenhagyjuk, helyeseljük és megerősítjük.

 

Ezt írta alá az uralkodó, s ezt nem akarta később megtartani. A harc ezen elfogadott törvények megtartásáért folyt.

 

Volt tehát 1848-49-ben Magyarországon egy, az Európai forradalmi események szerencsés pillanatában az akkori Mo-i jogalkotás gyakorlatának megfelelő törvénykezéssel létrehozott - ma úgy mondanánk - "törvénycsomag"-ban megtestesülő érdekekért folyó fegyveres harc.

 

Igazad van, eldönthették volna visszalépnek, feladják e vívmányokat, miszerint törvényben rögzít(t)ették amit elérni kívántak, avagy fegyverrel szereznek érvényt neki. Először még nem is gondoltak a függetlenségre, csak hát az események eképpen alakultak. Közben is abbahagyhatták volna a küzdelmet, hisz törvényes uralkodójukkal áltak harcban, mégha küldte ránk a szerbeket, horvátokat, akik úgy-e nem császári csapatok - szerintük.:-)))(Gáspár Andrásnak is az mentette meg az életét s nem lett az aradi vértanuk társa, hogy a trónfosztást követően nem szolgált tovább.)

 

Ha az uralkodó idegen, akkor - szabadságharc, ha ugyanannak a nemzetnek a tagja, azt úgy hívják - polgárháború.