Az Országos Sajtószolgálat az alábbi közlemény kiadására kapott felkérést.



Miért nem mondok beszédet Mansfeld Péter emlékművének avatásán?


Közeledik egyik legfontosabb nemzeti ünnepünk, október 23-a. Tavaly októberben kezdeményeztem, hogy ezen a napon a politikusok és a polgárok politikai hovatartozástól függetlenül, közösen ünnepeljék a nemzet hőseit, azokat, akik azért a szabadságért áldozták életüket, amelyben ma élhetünk.

Ennek jegyében, mint a kerület polgármestere, szerettem volna felszólalni a Fidesz Széna téri nagygyűlésén. Kezdeményezésem azonban süket fülekre talált Orbán Viktornál. Ekkor elhatároztam, hogy soha sem követem a Fidesz elnökének példáját, ha felkérnek, minden demokratikusan gondolkodó és viselkedő polgártársammal kész vagyok együtt ünnepelni.

Különösen így gondolom, ha egy olyan fiatalemberre emlékezünk, akit azért küldtek a halálba, hogy példát statuáljanak mindazoknak, akik megkísérlik megkérdőjelezni a fennálló hatalmat. Mansfeld Péter nem született hősnek, egy második kerületi kamasz volt, akinek azért kellett meghalnia, mert gyermekből felnőtté vált a börtönben. Olyan fiatal felnőtté, akinek volt bátorsága szembeszállni a diktatúra elnyomó gépezetével. Gyilkosait ez tette kérlelhetetlenné. Ezért lett Mansfeld Péter a diktatúra kegyetlenségének jelképe. Mansfeld Péter megérdemli, hogy szobrot állítsanak neki kerületünkben. Emlékéhez nem lenne méltó, ha egyetlen szélsőséges politikai csoport sajátítaná ki magának.

Ezért döntött úgy a második kerületi önkormányzat, hogy támogatja a szobor felállítását. Ennek a szobornak kerületünkben van a helye, a kerület polgármesterének pedig megtisztelő kötelessége, hogy a szobor avatásán tisztelegjen kerületünk egykori polgárának emléke előtt.

Amikor elfogadtam az ünnepségre a meghívást, még nem tudtam, kikkel szerepelek majd együtt. Mára azonban kiderült és a Magyar Demokrata című lap legfrissebb számában megjelent hirdetésben is olvasható, hogy olyan személyiségek társaságában kellene beszédet mondanom, mint Döbrentei Kornél, Bayer Zsolt, Bencsik András és Lovas István, akik, véleményem szerint, régóta mérgezik a magyar közéletet és összefogás helyett nemzetünk szétzilálásán munkálkodnak. Még a résztvevők "impozáns" névsorát megismerve is arra készültem, hogy elmondom a beszédemet, amely nyilván más szellemiséget képviselt volna, mint azoké a jobboldali személyiségeké, akik előszeretettel sajátítják ki 1956-ot. Utóbb azonban úgy döntöttem, hogy ezzel a körrel sem személyes, sem pedig politikai közösséget nem vállalhatok, s ezért lemondom a szereplést. Úgy vélem, ezek közül a személyek közül többen olyan kijelentéseket tettek - az elmúlt napokban is -, amelyek számomra elfogadhatatlanok. Továbbá az is motivált a felkérés lemondásában, hogy esetleges fellépésemmel épp a megosztást erősíteném a nemzeti ünnepen, amely ellentétes az elveimmel és a szándékaimmal.

Ugyanakkor elhatároztam, hogy október 23-án, egy másik időpontban ellátogatok Mansfeld Péter szobrához, mégpedig olyan emberek társaságában, akik ismerték Mansfeld Pétert, s akik ugyan nem azon a politikai oldalon állnak, ahol én, de tenni akarnak a megosztottság ellen.

Horváth Csaba
II. kerületi polgármester