"... noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor..." (1. Pt. 1:6-7)

Sokan nem értik, hogy miért maradnak problémáik annak ellenére, hogy bizalmukkal és kéréseikkel egyaránt Istenhez fordultak. A válasz Isten jellemünket megjobbító módszerében rejlik: Akik Istenre bízzák életük vezetését, azoknak Ő olyan eseményeket idéz elő (illetve enged meg) az életükben, amelyek a lehető legkevesebb szenvedéssel teszik alkalmassá őket az örök életre. A "szomorúságot" okozó "különféle kísértések" ezeknek a javító-nevelő eseményeknek a nagyon fontos részei. Ezeket Isten csak azért engedi meg, mert feltétlenül szükségesek megjobbulásunkhoz, és hogy megnyíljanak vak szemeink.

Ezek a rossz, és nehezen hordozható terhek kipróbált, erős és élő hitet munkálhatnak ki bennünk, melyet Isten minden földi kincsnél becsesebbnek tart...