"Mit értesz azon, hogy egészséges gyerek? Testileg, vagy lelkileg?"

Mindkettő.

 

"Szvsz az otthonoktatás mérlegelésénél nem az a döntő tényező, hogy egészséges-e a gyerek vagy nem."

Azért hatalmas a különbség, de nem kell feltétlenül figyelembe venni.

 

"Az én aggályaim az elképzeléseddel kapcsolatban a következők:

1. Azt írtad, Téged csúfoltak. Ez még nem garancia arra, hogy a gyerekeddel is ezt teszik. (Engem speciel soha nem csúfoltak, pedig jócskán adhattam rá okot: az átlagnál sokkal magasabb vagyok, össze-vissza állnak a fogaim, és mégsem.) A gyerekeimet sem bántották soha."

Erre már válaszoltam. Nem érdekes. "Szvsz az otthonoktatás mérlegelésénél nem az a döntő tényező, hogy" a szülőt csúfolták-e vagy nem. Ez nem érv az OOkt. mellett, de ellene sem.

 

"2. Az, hogy a szülő maga pedagógus, nem garancia arra, hogy a saját gyerekét is tudja majd tanítani. A saját gyerek ugyanis optimális esetben teljesen más érzelmi kötelékben van a szülőjével, mint egy tanár a diákjával. Ha nem így van, akkor az otthonoktatásnak sem sok értelme lesz. (Szülő lesz, vagy pedagógus?)"

 

Nekem erre van bizonyítéknak többszáz családom, ahol pedagógus és nempedagógus szülő egyaránt TUDJA otthon tanítani a gyerekét. A következő a kérdés: csak úgy lehet tanítani, ahogy azt mi megszoktuk vagy esetleg máshogy is.

 

"3. Egy szülő is prímán tud motiválni, de ehhez nem kell tanárnak lennie, megy ez anélkül is. Szinte minden mozdulatával motivál, irányít, tanít, nevel. A gyerek személyiségébe szinte beleivódik az otthoni minta. De ez csak egy minta, és korántsem biztos, hogy számára pont az a tökéletes."

 

Én is így látom. Ezért van családja, barátai, ismerőse, könyve, stb. Majd kialakul/kialakítja a saját személyiségét. Megint csak az kérdés, hogy mindezt csak az iskolában lehet? Szerintem nem. (Ismét van bizonyítékom, a sokszáz Ooktatott gyerek, akik mára felnőttek. Azt hiszem ebben az esetben nem lehet kifogás, hogy "de az amerika".)

 

"4. A szakmai részhez csak annyit: én tudok tanítani középiskolásokat magyarból és töriből (ez utóbbiból sokkal jobban, mert magyart nem tanítottam 6 éve egyáltalán). De fogalmam sincs hogyan kell megtanítani egy gyereket olvasni! A nagylányom megtanult magától, a kicsi ugyan 4 éves, de hihetetlenül szivacs agyával elkezdett betűket kérdezni, majd észrevette, hogy a szavakban fel tudja ismerni őket. Nála ez életkori sajátosság, de ezt sem tudnám, ha nem olvastam volna utána évekkel ezelőtt, pont az otthontanítással kapcsolatban."

 

Én úgy látom, hogy nem lehet mindenki egyformán jó mindenben. Biztos, hogy minden szülőnek megvan az erős és gyenge oldala is. Ha időben elkezd készülni az Ooktatásra, szer tesz egy olyan előnyre (ált. isk.-i tananyagról beszélek), amit ha végig megtart, a nagyobb gondokat megúszhatja. Mindig lesznek kisebbek, amit be kell vallani és rá kell kérdezni szaktanárnál, vagy más hozzáértő embernél.

Az olvasás tanulása/tanítása kérdésben úgy látom, hogy a legtöbb gyereket a környezetemben szinte vissza kell fogni, hogy mire iskolába megy, ne tanuljon meg olvasni. Bizonyos értelemben vissza is fogják őket, mert akkor unatkozni fog a gyerek az órákon. (Az ún. kétoldali iskolaundor kialakulásának kezdeti stádiuma. -szerintem)

 

"5. Aki kicsik tanítására adja a fejét, annak nagyon tisztában kell lennie a fejlődéslélektannal, azzal, hogy a gyerekek gondolkodása hogyan változik 6-tól 10 éves koráig. Nem elég a jóindulat, komoly szakmai háttér is kell, különben nagyon el lehet rontani a dolgot."

 

Ez is olyan mint minden más. Meg lehet tanulni és ugyanakkor nem lehet megtanulni.

Mi a biztosítéka annak, hogy ha valaki levizsgázott belőle, akkor majd tudja alkalmazni? Vagy aki nem vizsgázott le belőle, de van hozzá érzéke?

Egyébként ha már itt tartunk: Mikor felvételiztem a tanítóképző főisk.-ra, én értem el a legtöbb pontot abban az évben azon a főiskolán. Felvettek volna, de én a tanárképzőt választottam. (Mert a BTK-ra fel sem vettek.) Szóval ha én értem el abban az évben a felvételin a legtöbb pontot, akkor el tudod képzelni, hogy hol voltak azok, akiket mondjuk azért vettek fel, mert én nem mentem oda? És ők most "komoly szakmai háttér"-rel rendelkeznek! Szóval kikerültek a magyar felsőoktatás leggyengébb láncszeméből és mindjárt van szakmai hátterük. Evvel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek köztük jó tanítók, csak azt, hogy nem vagyok meggyőződve minden főiskolát végzett ember ért is a szakmájához.

 

"6. Még mindig nem értem, miért akarjátok otthon tanítani a még meg sem született gyereketeket."

 

Most el kell mennem, de válaszolok erre a felvetésre is. Megpróbálok még ma.

 

207i

 

u.i.: Minden helyesírási hiba hiba és az otthonoktatás létjogosultságát cáfolja.