Ha jól értem, a laikusok sejtése is meg van engedve, de hogy áll a dolog azokkal, akik nem csak laikusok, - mert ebben a kérdésben mindenki laikus, - hanem amellett eléggé naiv is hogy ilyen kérdésre próbáljon válaszolni ?

 

Mindegy bárhogyan is megpróbálom válaszolni rá, még akkor is ha menthetetlenül nevetségessé válok.

 

A kérdés ugyancsak egy meglehetősen naiv gondolatból származik; Isten ugyanis nem egy személy, aki először volt, és mindig is volt, aki aztán mindent teremtett. Inkább egy Bölcsesség, Hatalom, és Szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk, egy Vezérlő Alapelv, az Eredeti Ihlet.

 

Még egy másik nagyon megszilárdult ábránd a tér és az idő fogalma. Ez a két dolog oly szilárdan rögződött tudatunkba, hogy szinte képtelenek vagyunk még csak elképzelni is, hogy ezek nem léteznek. Valójában minden itt és minden most történik; a tegnap déli harangszó most éppen úgy hallatszik, mint mikor meghúzták a kötelet, itt úgy, mint például a Csendes óceán kellős közepén, - valójában nem múlt el az óta egy pillanat se. Az Eredeti Ihlet nincs se, időhöz se helyhez kötve és Istenen kívül nem létezik semmi, minden benne van, és benne megy végbe.

 

Tovább tapogatva, botorkálva mondhatjuk, hogy az Eredeti Ihlet, az Ihletek Ihlete a sejtekhez hasonlóan ‘osztódással szaporodik’ az ihlet önfejlesztő teremtő hatalma, bölcsessége és szeretete segítségével. Ez azt jelenti, hogy az Eredeti Ihlet, amit mi Istennek nevezünk, mindenben jelen van, minden lénynek alapja és fenntartója.

 

Ebből arra is lehet következtetni, hogy a bennünket körülvevő legszilárdabb dolog is végeredményben Ihlet-anyag, vagy helyesebben Ihlet-lényeg; külső megjelenése csak ábránd, csalóka tünemény.

 

Nagyon röviden összefoglalva mondhatjuk tehát hogy olyan, hogy „teremtést megelőzően” nem létezik, minden most megy végbe, - Isten most teremtődik.

 

pelgrim