Az esztelen pusztítás viszont felháborít!Megdöbbentő volt látni, hogy míg az Érsekcsanád egy Német kikötőben múzeumhajó itthon szétvágják a régi hajókat.

 

Még mindig azt mondom, ugyanezt hajtogatjuk itt jónéhányan, jóideje.

Amit tudtunk, megtettük.Egy darab kukába szánt hajó újra szeli a hullámokat.Aztán több AN szintén.A Dunán és a Tiszán is lessük, mit lehet még megmenteni a kohótól.Akkor is álmodozunk, ha napnál is nyilvánvalóbb, hogy bilibe lóg a kezünk.

Nekünk kell minden, ami úszik.Többen közülünk egy darab deszkán is eleveznének Bécsig, ha ezért felszállhatnak valami hajóra.

 

De kevesen vagyunk.MIt kezdjünk azzal, ha döntéshozók, pénzzel, befolyással rendelkezők roncsként tekintenek pédául a Szőke Tisza (IV.Károly) gőzhajóra?

Mihez kezdjünk a közönnyel, ami ócskavasként hirdeti a még használható korpuszokat, gépeket?

Ennyien kevesen vagyunk.De örülünk, amikor egy-egy újabb honfitársunk fedezi fel, hogy a mai anyagéhes (copyright by muggli) világunkban mivé lesznek a régmúlt tanúi, apáink és nagyanyáink megélt világa, és ezen felháborodik.

Hát, ha még tenni is akar...

Légy üdvözölve a fedélzeten!