Hello lsr!

Láttál már olyan embert, akinek nem volt szüksége szeretetre?

Meg nem.

adhatsz neki szeretetet, ha van miből.

Igen, ezen toprengek, ezt hogyan lehet tenni. Arra keresem a valaszt, valojaban mi is jo neki.

Az egyik esetben te vagy az anyagilag sértett (tehát azt teszel, amit jónak látsz, de csak annyira verd meg azt a tolvajt, amennyit te is szeretnél kapni, ha te tolvaj lennél).

Az elvvel egyetertek, a kivitelezessel (nagy gyakorlatom azert nincs benne szerencsere) azonban problema lehet, leven egy veres nehezen szamszerusitheto.

de hogy hogyan segítesz rajta azt te döntöd el, de aki fegyvert fog, az fegyver által is vész el). Nem mindegy, hogy leütöm a támadót, vagy lefogom és segítséget hívok. Neked mindegy?

A helyzet donti el, hogy a nyugdijas megsegitese milyen modon tortenjen. Ha eleg lefogni, akkor ugy, ha ennel durvabbnak kell lennie, hat akkor ugy. Azonban ugy gondolom, hogyha adott esetben akar fegyverrel segitek a nyugdijason, pusztan emiatt nem esem Isten itelete ala, hogy en is fegyver altal essek el.

De ha egyenrangú, akkor úgy bánj vele, ahogy Isten bánik veled (tehát kegyelemmel és szeretettel, és nem pedig érdem szerint), hisz nekünk az Isten szeretetét kell tovább sugározni az emberek felé.

Ha velem egyenlo, akkor ugy banok vele, ahogyan magammal is bannek, amit forditott helyzetben magam is igazsagosnak tartanek. Mert nem csak a szeretetet kell sugaroznunk, de az igazsagot is. Isten sem csak szereto, de igazsagos is, es a sajat gyermekeit is - ha kell - megfenyiti. Ervelesed tovabbvezetve, nekunk is szabad megfenyiteni a gonoszokat - ha kell.

Rögtön jön az emberi következtetés >> nem is fog. Ezt mi nem tudhatjuk

Ha nem is tudhatjuk - es en tudom, hogy nem tudom - de attol meg vannak ilyenek.

Az, hogy most miként látszik, az még nem az ítéletkori állapot.

Korrekt.

Még Pál is azt mondja, hogy bár a reménysége erős, de nem biztos abban, hogy üdvözül e. Akkor mi mit mondhatnánk?

Azt, hogy bizunk es remenykedunk, egyszoval hiszunk.

És azt sem szabad elfelejteni, hogy hány fejeződött be ott (lelki és fizikai értelemben egyaránt). Úgy látom, hogy nem sok teret hagysz Istennek, hogy arra késztessen téged, ami esetleg az adott esetben valóban a legjobb lépes lehetne.

Dehogynem. Legjobb tudasom szerint merlegelem egy adott helyzetben, hogy mikent cselekedjem. Erre is jo egy ilyen eszmefuttatas, hogy kideritsuk, adott esetben mi a legjobb lepes. Ha valakit - aki most meg gonosz - Isten eljegyzett a maga szamara, akkor ne tudna azt akar a bortonben is megtartani? Nem, nem szivesen kerulnek bortonbe, de vannak olyan bunok, amelyekert X ev 'kispad' + gondolkodasi ido jar. Ez nem teszi semmisse Isten kegyelmet. A valasztott nep is elkovetett olyan bunoket, amiert fogsag volt a buntetes. Persze, Isten elotte szamos alkalommal figyelmeztette nepet. Ugyhogy a rabolonak is jar 1 (akarhany) figyelmeztetes. Bar abba erdemes belegondolni, hogy ha valaki mar visszaeso, akkor az mar hany figyelmeztetest kapott (tudom, en ezt sem tudom megmondani). De ettol meg Isten nem szunt meg szeretni a nepet. Jezus is azt mondta: fizesd meg idoben a tartozasodat, mert nem allsz meg a bortonig.

Az ige, amire célzol (Mt. 5:29-30), nem arra kér, hogy egyesek tegyék azt másokkal, hanem azt, hogy mindenki maga tegye azt magával.

Igy igaz. Mindenki magaval tegye. De nem errol szol az aranyszabaly is? Ugy cselekedj masokkal, ahogy te is szeretned ha veled cselekednenek? Ha en jobban szeretnek egy rovid tavu kellemetlenseget egy hosszabb tavu nyereseg remenyeben, mint egy rovid tavu nyereseget egy hosszu tavu veszteseggel szemben, akkor jogos, hogy lehet, hogy a masik ember is onmagarol igy gondolkodik. Meg vagyok arrol gyozodve, hogy ha az ember az elet kerdeseit realisan es minden informacio birtokaban (ld. Biblia) tekinti, akkor ebben a kerdesben egyet ert velem. Ha pedig XY-t Isten valoban eljegyezte, es majd el is fogja hivni (de most meg gonosz), akkor kesobb velem fog egyet erteni, es igazat fog nekem adni. Ezert gondolom azt, hogy adott esetben egy rovid tavu kellemetlenseg szolgalhatja az ellensegem javat, ha pedig ez igy van, akkor az szeretetbol fakadt reszemrol (foleg akkor ha ezt deklarakltan azert teszem).

Ez az ige nem (sem) ad felhatalmazást az öntörvénykezésre.

Egyet ertek. Az ontorvenykezes buntetendo dolog. Azonban en nem errol beszelek, legfeljebb azon megy kozottunk a huza-vona, hogy a szeretet neveben - adott esetben - lehet-e negativ valaszt alkalmazni. En azt mondom, hogy adott esetben, lehet. A helyzet megitelesehez oriasi bolcsesseg (Istentol) es tapasztalat kell persze.

Igen, és csak azokat az eseményeket engedte meg az életemben, amik valóban a javamat szolgálták. Bár sokszor az adott helyzetben nem értettem meg, hogy az az esemény számomra egy nélkülözhetetlen jó eredményt hoz majd, de most már látom.

Pontosan errol beszelek! Akik valoban Istent szeretik, azoknak minden a javukra van. Es ebbe nem csak a jo dolgok tartoznak bele. Ha XY rabolo Isten eljegyzettje / valasztotta, akkor az esetleges pofon az elettol (ertsd: Istentol) - a vegrehajto kez itt most mellekes - a javara fog valni.

Úgy látom, hogy ezt nem csak a segítséget kapó ember hasznáért teszi Isten, hanem a segítséget adó ember ugyan úgy lelki javakkal (és tapasztalom, hogy testi javakkal is) gazdagodik egyre inkább, ha úgy segít másokon, ahogyan azt az Isten tanácsolja.

Egyet ertek.

A végére maradt az, ami a nézeteltérésünk központja: erőszak, vagy nem erőszak. Én Jézus földi életét tekintem ez esetben is példaértékűnek. (Tehát nem erőszak, mert szerintem erőszak csak erőszakot szül.)

Te kit követsz?

Hogy kit kovetek, az nem kerdes: Jezust. Azonban - milyen furcsa - Jezus is volt eroszakos, amikor kotellel kergette ki az arusokat a templombol. Pedig megtehette volna, hogy szep szoval megkeri oket, hogy faradjanak ki a templombol a szabad eg ala. De megsem igy tett. De vajon miert nem? Az a teny, hogy Jezus valoban szelid volt, nem azt jelenti, hogy - ha arra volt szukseg - ne lehetett volna erelyes is. Hogy ramutassak az allaspontjaink kozotti kulonbsegre, nezd ezt a peldat. Jezus, amikor meglatott egy embert, aki szombaton dolgozott, azt mondta: ha tudod, mit csinalsz, akkor boldog vagy. Ha nem tudod, akkor atkozott vagy. (azt hiszem a Luk Nestle-Aland verziojaban van ez). Mit jelent ez? Te azt mondanad, hogy szombaton semmikeppen nem szabad dolgozni (vo. IV. parancsolat). En azonban azt mondom, amit Jezus mondott: Ha valami nagyobb jo erdekeben szegted meg a szombatot, akkor boldog vagy. Azonban ha csak egyszeruen tojtal a IV-re, akkor atkozott vagy, a torveny megrontoja. Es jaj neked (neki). Masik pelda. Az intertestamentalis korban egyes zsido csapatok nem harcoltak szombaton, inkabb hagytak, hogy leoljek oket. Erre gondolt volna Isten a IV. kapcsan? Szerintem nem. Ha szombat szabad pl. eletet menteni (meg egy allatet is!), akkor szabad - ha eppen utkozetben vagyok - a sajat eletemet is megvedeni, ertsd: harcolhatok szombaton, foleg ha tamad az ellenseg.

ActionMan