Bagojj, így is történt, döntöttem én :)
Ahogy írtam, tegnapelőtt beültünk beszélgetni. Sok mindenről szó esett, aztán ő hozta fel a kapcsolatunkat, miszerint még mindig nem tudott dönteni, szerinte még 1-2 hónapra szüksége van.
Na nekem sem kellett több. Vettem egy nagy levegőt, és megmondtam neki a magamét: egy hónapja szakítottunk, azóta nem volt képes dönteni, hogy mit is akar, akkor majd én eldöntöm. Maradjunk annyiban, hogy végérvényesen vége, nem vagyok hajlandó tovább bohóckodni. Maradjon csak a barátság.

Ezt persze előtte jól átgondoltam, és két fő oka volt ennek a döntésemnek.
Egyrészt, egy ennyire bizonytalan emberre nem tudom a jövőmet építeni, mert akkor akármilyen problémát hoz az élet, mindig egyedül kellene megoldanom.
Másrészt, az elmúlt egy hónapban egyre kevésbé érdekelt, mint férfi. Persze, fel tudtam volna magamban szítani a lángot, de nem akartam azt, hogy egyoldalú legyen esetleg a dolog.

Hát, látnotok kellett volna a tekintetét, simán kiolvasható volt belőle az "ezt jól elcsesztem" kifejezés :)
Tegnap, amikor a barátainkkal találkoztunk, végig elég morcos és rosszkedvű volt. Talán most fog eljutni igazán a tudatáig, hogy már nem vagyok, és milyen érzés, ha állandóan csak a négy fal várja otthon.

Hogy aztán észhez tér-e, az a jövő titka. Én mindenesetre tényleg végeztem, és természetesen mások társaságát is keresem. Nyílt vagyok, optimista és jókedvű, úgyhogy remélem, jó dolgok is fognak velem történni :)